Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

IV. A Zsolnay-gyár az imperializmus korának az I. és II. világháború közti szakaszán a felszabadulásig. 1921-1944

csappanását vonta maga után. A termelés visszaesett. A munkások 12%-át elbocsátották. A háborús konjunktúra hozott aztán változást mind a termelésben, mind a munkabérekben.

Ezen a tőkés rendszerből eredő általános és helyi okok következtében a tőkések és munkások között a korszak folyamán tovább nőtt az ellentét.

„Ha a háború és az azt követő évek fájdalmas eseményeit, a nagy ellentéteket, amelyek kiütköztek, analizáljuk, végső eredményben odajutunk, — hangoztatta 1924-ben Forbát Andor, a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, részvénytársasági igazgató — hogy csak az egyes osztályok gyűlölködése (sic!) és irigységből származtak, melyek a vagyoni eltolódások következtében állottak elő.”64

„Vagyoni eltolódások” szép kifejezésével kendőzték el a tényt, hogy e „vagyoni eltolódások” következtében a tőkések pénze, hatalma, jóléte nőtt, a másik oldalon pedig, a munkások oldalán nem nőtt semmi más, mint a munkásnak a tőkéstől való kizsákmányoltsága. E kizsákmányoltság nyilvánult meg az alacsony munkabérekben, a leszorított életszínvonalban. Emellett is a munkás számára bizonytalan volt a robottá aljasított munka, a szakmájában való foglalkoztatottság, és elhagy - hatatlanul kísérte a munkanélküliség komor árnyéka.

64 A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara közülésének jegyzőkönyve, 1924.

236