Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
IV. A Zsolnay-gyár az imperializmus korának az I. és II. világháború közti szakaszán a felszabadulásig. 1921-1944
1921 őszén e fokozódó harcra hívta fel a pécsi proletárlap a munkásságot: „Az egyes szakmákban a munkásság csak oly mértékben érheti el gazdasági küzdelmeinek eredményét, amilyen mértékben erős és fejlett szervezettsége.” Ezért a Munkás felszólított minden dolgozót, hogy lépjen be a szakszervezetbe. A Pécsi Kerámikai Munkások Szakegylete a régi formájában, mint önálló alakulat, amely nem tartozott egyetlen országos szakmai szervezethez sem, már a háború előtt vesztett jelentőségéből. Taglétszáma 1913-ban 98 fő volt. A háború alatt a taglétszám valószínűleg még lejjebb szállt. Az infláció idején az egylet tagsági díjat nem is szedett. A kerámiai munkásság is felismerte a háború végeztével, hogy az egyetlen gyárban kezdeményezett sztrájk a£kor, amikor a tőkések hatalmas szervezeteket építettek ki, már nem elég célravezető eszköz. Látták, hogy az a sztrájkharc, amely a munkások összegyűjtött pénzére támaszkodik, a kartellekben és különféle egyesülésekben tömörült, hatalmasabb segélyforrásokra támaszkodó tőkésekkel szemben nem lehet sikeres kimenetelű. A pécsi kerámiai munkások helyi alakulatával például a Magyar Tégla- és Agyagárugyárosok Országos Egyesülete nézett farkasszemet. Ennek alelnöki tisztét Mattyasovszky-Zsolnay Tibor, a pécsi Zsolnay-gyár egyik tulajdonos-igazgatója töltötte be. Az országos munkáltatói szervezetekkel szemben szükséges volt az országos munkásszervezetek kialakítása és egész szakmáknak a harcra való előkészítése. Ezért hangzott el a szakszervezeti vezetőség részéről már 1918-ban a megállapítás: „A kartellek ellen folytatott harcban egyre nagyobb szerep jut a politikai eszköznek: egész szakmának országos harca már méreteinél fogva voltaképpen nem szakszervezeti harc, hanem osztályharc .. ,”49 * * A húszas évek végén a Pécsi Kerámikai Munkások Szakegylete beolvadt a Magyar Építőmunkások Országos Szövetségébe. A beolvadó 80 kerámiai munkás az erős MÉMOSZ-szervezeten belül külön szakcsoportot alkotott. E szakcsoporton keresztül történtek kísérletek a Zsolnaygyár munkásainak megszervezésére, az itteni dolgozók osztályharcának irányítására. E kísérletek jellege attól függött, hogy a szakcsoportban működő, e szervezést és irányítást vállaló dolgozók a Szociáldemokrata Pártban milyen szerepet játszottak. A Szociáldemokrata Párt pécsi szervezete az országos párt-49 Varga Jenő: Közgazdasági tudnivalók a szakszervezeti harchoz. (A szakmozgalom útmutatója. Szerk.: Jászai Samu. Bp., 1918. 91—92. old.) * * 229
