Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
IV. A Zsolnay-gyár az imperializmus korának az I. és II. világháború közti szakaszán a felszabadulásig. 1921-1944
Az iparvállalatok részvényeibe fektetett összeg csökkenése matatja, hogy a Pécsi Takarékpénztár sietve szabadulni igyekezett ipari érdekeltségeitől. Lemondott arról az érdekeltségről, amelyet a nehéziparhoz viszonyítva kevesebb befektetést igénylő, gyors haszonnal kecsegtető pécsi könnyűiparban előzőleg vállalt. Nagy és lassan megtérülő befektetésektől vagy azokban való közreműködéstől tőkeerejénél és az egész válságban vergődő kapitalizmus hitelviszonyainál fogva meg különösen tartózkodott. Fő tevékenysége a parasztság váltóhitel útján történő kiuzsorázásából állott. Ezen hitelpolitikájának a megvalósítása során az intézet magába olvasztotta 1934-ben a Pécsi Kereskedelmi és Iparbank Rt.-ot, a Szentlőrinci Takarékpénztárt, a Baranya-sellyei Takarékpénztárt, a Bonyhádvidéki Takarékpénztár részvénytársaságot. Majd 1938-ban a Vajszlói Takarékpénztár és a Sásdi Takarékpénztár részvénytársaságok fúziójára került sor. Ezenkívül a Pécsi Takarékpénztár a maga érdekkörébe vonta a Barcsi Bank és Takarékpénztár, a Bátaszék-sárközi Takarékpénztár és Hitelbank, a Mágocsvidéki Takarékpénztár, a Mohácsi Takarékpénztár, a Siklósi Kereskedelmi Bank és Hitelegylet, valamint a Szigetvári Takarékpénztár részvénytársaságokat, és szava döntővé vált a Pécsett működő Dunántúli Bank életében. A Pécsi Takarékpénztár tehát, miközben a baranyai ipari érdekeltségeiből kivonult, az egész Baranya megye, sőt az azzal szomszédos Tolna és Somogy megyék egyes hitelszerveit is hatalmába kerítette, és azokat a maga hitelpolitikájának szolgálatába állította. Alaptőkéje e korban 1 200 000 pengőt tett ki. Betétállománya 1930-ban 19 096 ezer pengő 1931-ben 9 188 99 99 1932-ben 7 678 99 99 1934-ben 10 772 99 99 1937-ben 12 456 99 99 1940-ben 15 226 99 99 A pécsi Zsolnay-gyár nehéz napjai 1924—25-ben kezdődtek. Akkor fordult tehát hitelért a gyár a Pécsi Takarékpénztárhoz, amikor az már az ipari érdekeltségei feladása felé tartott, hosszúlejáratú kölcsönöket pedig nem nyújtott. A magyar gyáriparnak viszont üzemeinek átállítása, új gépek beszerzésének céljára éppen ilyenekre lett volna szüksége. A 3 hónapos váltó-hitelekkel a szükséges beruházásokat csak nagy nehézségekkel és leszűkített keretek közt hajthatta végre. Amikor a Zsolnay-gyár bankhitelre szorult, akkor a kapitalizmus hitelviszonyainak alakulása következtében nem fényé
