Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
IV. A Zsolnay-gyár az imperializmus korának az I. és II. világháború közti szakaszán a felszabadulásig. 1921-1944
lapok, fürdőszoba- és egészségügyi berendezések gyártását. Ezekből jelentős külföldi exportra tett szert. A pécsi gyár a válság után először lassú, majd 1938-tól gyorsabb fejlődésnek indult. E fejlődés adta profitlehetőség indította a gyár vezetőit arra, hogy i940-ben bérbe vegyék a kolozsvári Irsi Kerámiagyárat. Ezzel üzembe helyezték ezt a román agyagipari vállalkozást, amely üzleti nehézségek miatt szüntette be tevékenységét. A gyár ugyanúgy cseh nyersanyaggal dolgozott, mint a pécsi. Négy kör- és négy káiyhaégető kemencével volt felszerelve. Egyetlen festőnő működött az üzemben, aki az edénydíszítéshez kalotaszegi motívumokat használt. A munkásállomány 480 fő volt. A kommerciális porcelánedényen kívül a vállalat cserépkályhát is állított elő. A fa bősége következtében ugyanis Erdélyben cserépkályha iránt élénk kereslet mutatkozott. A Zsolnay-unokák azt tervezték, hogy pécsi gyárukat kizárólag szigetelő-, a pestit a fajansz egészségügyi és burkolócikkek, a kolozsvárit pedig az edény gyártásra állítják be. A pécsi Zsolnay-gyárnak harmadik korszakában, amikor keménycserépgyárból porcelángyárrá alakult át, a kérdések egész sorával kellett szembenézni és azokkal megbirkózni. Küzdött az átalakulás következtében szükségessé vált megfelelő szakemberek megnyerésének, az üzemszervezésnek, az új gyártmányok bevezetésének, a régiek feladásának vagy kellő mértékre való csökkentésének, a bel- és külföldi piacon uralkodó anarchiának a problémáival. A VÁLLALAT HASZNA ÉS KAPCSOLATA A PÉCSI TAKARÉKPÉNZTÁRRAL Mindezeken túl még egy küzdelmet folytatott, a termeléshez elegendő tőkét kellett előteremteni. Ezen dőlt el a gyár sorsa, hogy vájjon az alapító család kezén marad-e, banké lesz-e vagy elbukik. Az 1918 novemberétől 1921 augusztusig tartó szerb megszállás a gyárat pénzügyileg katasztrofális helyzetbe sodorta. A megszállók a bankbetéteket lefoglalták. Lecsaptak a raktárkészletek egy részére is. A demarkációs vonal pedig elvágta a gyárat a magyar és a külföldi piactól. Ezzel lehetetlenné vált a még megmaradt árukészlet értékesítése. így zsugorodott össze a gyár tőkéjének egy része, a forgótőke. Ez akkor az üzem ideiglenes leállítását is maga után vonta. A megszállás befej eztekor, ahonnan a harmadik korszak kezdődik, a gyár újra dolgozott ugyan, de nem volt már többé a régi, nagy tőkeerős vállalkozás. 212
