Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
III. A pécsi Zsolnay-gyár az imperializmus korában. 1900-1921
A megszállás teremtette pénzügyi intézkedések és gazdasági elszigeteltség következtében a helyzet itt 1919 tavaszától a válságok egymást érő sorává vált. A szén megdrágult. A felsőmagyarországi agyagbányák hozzáíérhetetlenekké váltak. Ugyanakkor a gyár a piacoktól, Budapesttől, Bécstől el volt zárva. A raktáron levő szigetelőket, majd később az egész gyárat a szerb hatóságok lefoglalták. Bevétel nem volt sehonnan. A vezetőség szorult helyzetében a helyi pénzpiacon a Pécsi Takarékpénztártól, a Höfler-bőrgyártól és a Mezőgazdasági Sörgyártól összesen 2 000 000 K kölcsönt vett fel. Ez azonban csak pillanatnyilag segített. A gyár forgótőkéjét súlyos veszteség érte. Se nyersanyag, se készáru, se elegendő készpénz nem maradt. Az üzemet a régi keretek közt többé folytatni nem lehetett. A gyárvezetők az egyensúlyt munkáselbocsátással próbálták helyreállítani. A régi férfi munkásokat megtartották, a fiatalabb dolgozókat és a nőket elküldték. A helyzet azonban tovább romlott. 1919 májusában kőműves sztrájk tört ki. Végül 1919 júniusában pénzhiány miatt a munkáltató és a dolgozók közmegegyezéssel beszüntették a munkát, a Zsolnay-gyárban a kemencék kihűltek.177 1919 őszén az üzemben igen leszűkített keretek közt, csikorogva, döcögve újra megindult az élet. A munkások hónapokon át csak minden második héten dolgoztak. A drágaság egyre fokozódott, a reálbér csökkent. A dolgozók alig tudtak megélni. A következő sztrájkoknak mind az volt az oka, hogy a munkabérek messze elmaradtak az árak, a létminimum mögött. Ezért a munkások 1920 januárjában memorandummal fordultak a gyárvezetőséghez, hogy a hetibéreket 180—480 K-ra emeljék fel. Mikor a vezetők erről még csak tárgyalni sem voltak hajlandók, a dolgozók 120—350 K-ra mérsékelték követelésüket. Végül olyan bérekben állapodtak meg, amelyek mellett a munkások zöme 160—200 K-t, de némelyek csak 140—150 K-t kerestek. A fokozódó drágulás és a bérek elégtelensége végül is 1920 februárjában a sok türelmet tanúsító elkeseredett munkások közt bérharcos sztrájkot robbantott ki. A bérharc 50 napig tartott, csak áprilisban ért véget. 400 munkás, 4—5 sztrájktörő kivételével az egész üzem résztvett benne.178 Alighogy ez a sztrájk 1920 áprilisában befejeződött, májusban máris egy kisebb kőműves sztrájk tört ki. 177 Pécsi Napló, 1919 dec. 25. sz.; 1919 máj. 12. sz.; 1919 jún. 15. sz. 178 Pécsi Napló, 1920 febr. 24. sz.; Munkás, 1920 febr. 19. sz.; ápr. 16. sz. 192
