Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
III. A pécsi Zsolnay-gyár az imperializmus korában. 1900-1921
munkáskartoték megjegyzi, ezek a munkások „kitelelésre használták a gyárat”. A munkásmozgalom e hullámzó erőkkel nem számolhatott. A szervezkedésben további nehézséget jelentett az is, hogy a kerámiai munkásság soraiba jelentős számú nő került be. A női dolgozók pedig a munkásmozgalommal szemben ekkor még, a század elején, különösen vidéken tartózkodóan viselkedtek, és nehezen voltak szervezhetők. 1885-ben a munkásállomány 500 főt tett ki. Ebből 74, azaz a dolgozók 14,80%-a volt nő. 1903-ra ez az arány a nők javára eltolódott. A munkásállomány ekkor 676-ra, ebben a nők száma 151-re, azaz a munkásállomány 22,45%-ára emelkedett fel. Nehézség mutatkozott a szervezkedés keretei körül is. A pécsi kerámiai munkások szakegylete önálló alakulat maradt, és nem tagolódott bele a századforduló után kialakult egyetlen országos szakmai szövetségbe sem.167 A kerámiai szakegylet jó eszköznek bizonyult a munkásság megszervezésében. A munkaadói szervezetek kialakulása után azonban önállósága következtében a további harcokhoz gazdaságilag elegendő erővel nem rendelkezett. Nem jutott el hozzá ugyanolyan intenzitással a nagy országos szakmai szervezetek politikai árama sem. Tagjainak száma az 1905. évi 505 főről 1909-re 37 főre csappant le. A kerámiai szakegylet szervező jelentőségéből így 1906 után sokat veszített. Ez is közrejátszott a gyári munkásmozgalom ellanyhulásában. De még mindig volt egy szervezet, amelynek az lett volna a dolga, hogy a gyár széteső munkásságát összehozza, amelyre az a feladat hárult, hogy a gyár dolgozóit a korongosokra támaszkodva vezesse és a város munkásmozgalmába bekapcsolja: ez volt a helyi szociáldemokrata pártszervezet. A Szociáldemokrata Párt helyi szervezete azonban ezt nem valósította meg. A Szociáldemokrata Pártnak az általános titkos választói jog kivívására korlátozott politikája következtében a pécsi városi munkásmozgalom 1912-ig meggyengült. Az építő- és a kisszámú vas- és fémmunkástól eltekintve, sztrájkok nem is keletkeztek Pécsett. Ezen átmeneti lemaradásban különösen feltűnő a Zsolnay-gyár munkásmozgalmának a megakadása. A szociáldemokrata politika a bemutatott okokkal, főleg a gyári munkásegység szétbomlásával összejátszva azt idézte elő, hogy a Zsolnay-gyár munkásmozgalma 1906 után a korszak végéig el167 Jászai Samu: A magyar szakszervezetek története. Bp., 1925. Világosság ny. 313—344. old. 187
