Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
III. A pécsi Zsolnay-gyár az imperializmus korában. 1900-1921
nuljanak megbeszélésre az egylet helyiségébe: „Fel, az Egyletbe, ott a mi helyünk!”106 Ugyanezen sztrájk alkalmával a szervezett munkások felszólították az egyik gyári dolgozót, Muczina Ferencet, hogy lépjen be a szakegyletbe. Muczina azonban ezt visszautasította. Mivel a felszólítást többször megismételték, megmérgedt. Kijelentette, hogy ha még egyszer valaki előtte a belépést szóba hozza, azt ő leszúrja. Pár nap múlva egyik dolgozó mégis megismételte a felhívást. Muczinát ekkor elragadta az indulat, és az illetőt megbicskázta. Hatalmas verekedés kerekedett, mert a szervezett munkások megtámadott társuk védelmére keltek.107 A munkásság osztályharcában oly nagy szerepet játszó pécsi szakegyletek 1906-ban érték el szervezkedésben a tetőfokot. Ekkor 3000 tagjuk volt. De a munkásmozgalom a városban ennél sokkal több, kb. 8000 ember fölött rendelkezett. „Ha egész Magyarországon — értve, ahol szervezet van — a munkásság mozgalmi élete olyan, mint pl. Pécsett, akkor már inog a rossz régi rend,” — jelentette ekkor a Munkás.108 Ezután apály következett. A koalíciós kormány a kiéleződött helyzetben betiltó és feloszlató rendelkezésekkel kezdett küzdeni a szakszervezetek ellen. Az 1907. és 1908. évben néhány sikertelen sztrájk is volt. Ezek a körülmények visszaesést idéztek elő a szervezkedésben.109 1907-ben a bőrösök és a kerámiai munkások pécsi szaké gyletei feltűnően meggyengültek. Az utóbbinak márciusban még 650, júniusban már csak 25, decemberben 50 tagja volt. A város többi szakszervezetében nem fordult ilyen rosszra a helyzet. Erre vall az, hogy a pécsi szakszervezetek tagjainak összlétszáma ugyanakkor a következőképpen alakult: márciusban 1661, júniusban 1528, decemberben 2299 tag. A bőr- és kerámiai szakmában a szervezetit munkások számának ezt a csökkenését főleg az idézte elő, hogy 1906-ban mindkettő eredménytelen sztrájkokat vívott. Az apály, amely a kerámiai munkások szakegyletében 1906- ban kezdődött, az első világháborút közvetlen megelőző években még tartott. Erre mutat a szakszervezeti bizottságnak egy 1913-ban hozott határozata: „Pécsett nincs még egy olyan gyár-106 E. B. II. 130. old. „In Verein hinauf, dort ist unser Platz!” 107 Munkás, 1906 márc. 18. sz. Van olyan dolgozó, aki az újsághírtől eltérőleg úgy emlékszik vissza az esetre, hogy Muczinát sztrájktörésért támadták meg. 106 Munkás, 1906 máj. 13. sz. 109 Szántó Béla: A magyar munkásmozgalom 1914-ig Bp., 1947. Athenaeum. 197. old. 11* 168