Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

I. Pécs a magyarországi kapitalizmus korának kezdetén

bői előkerült agyagcsövei.14 Az agyagipar itteni fejlettsége idővel fokozódott. A 19. sz. derekán híresek voltak a pécsi kályhások szép zöld, ritkán fehér cserépkályhái, amelyeket kívülről fűtöttek. A kályhákon kívül pipákat is készítettek itt.15 Legjobban azonban az edényeiket, különösen a fehér edényeket keresték. Ezek Pécsről nemcsak a szomszédos, hanem a távolabbi megyékbe is eljutottak. A pécsi házakban a helybeli fazekasok által formált csöveken csordogált a víz, a régi kertek virágágyait az ő cserepeik szegélyezték, és a házfalakról az ő terrakotta díszeik tekintettek alá. A város monográfusa Hölbling Miksa 1846-ban azt írta, hogy a pécsi föld alkalmas anyagot tudna adni akár egy fayence-gyárnak. Kívánsága hamarosan teljesült.

A céhes ipar magasabb fokon hajtóerőt is alkalmaz. Ismeretes, hogy már a középkor iparosai felhasználták a víz és a szél hajtóerejét. Az ipari technikának ezt a fokát is megtaláljuk Pécsett.

Oláh Miklós 16. századi földrajzi leírásában említést tesz arról, hogy a Tettye-völgy oldalában fakadó és a völgyön végigfolyó Tettye-patak mentén 40 malmot látott.16 A középkorban e területnek, a pécsi ipar központjának, Malomszeg a neve. A török uralom alatt visszaesett ez a vízhez települt ipar.17 A félhold kiűzése után csak 15 malmot találtak a Tettye vize mellett. De már az általunk figyelt korban, a 19. század közepén, újra 16 lisztőrlő malom, továbbá papír-, fűrész- és olajmalom dolgozott itt.

Mellettük álltak a pokrócosok és posztósok káliói. Végezetül ide telepedtek műhelyeikkel a vízhez a tabakosoknak nevezett

*

14 Evlia Cselebi Magyarországi utazásai 1660—1664. Fordította: Karácson Imre. Bp., 1904. M. Tud. Akad. 1Q6. old. (Török-magyarkori történelmi emlékek, II. oszt. írók.) Török Gyula: Pécs törökkori vízvezetéke. Pécs város múzeumának értesítője, 1941. 34—35. old.

15 Lenkei Lajos: Negyven év Pécs életéből. Pécs, 1922. Pécsi Irodalmi és Könyvkiadó. 47. old.

16 Oláh Miklós: Magyarország leírása. (Szamota István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán félszigeten, 1054—1717.) Bp., 1891. 528. old.

17 Piker Johannes Baptista: Topographia Magni Regni Hungáriáé. Vienna. 1750. 275. old. „in loco Tettye dicto... ad radicem rupium, non sine admiratione aspectium prorumpit amnis, qui per suburbium, a Buda, quam respic.it, denominatum, spatio horae decurrens, impellendis quinque ad decem molarum rotis sufficit.” (... a Tettyének nevezett helyen... a sziklák tövében a nézők bámulatára egy patak tör elő, amely egy óra alatt keresztül folyik azon a külvároson, amely mert Buda felé néz, arról van elnevezve és 15 kerekes malmot tud hajtani.)

13