Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

III. A pécsi Zsolnay-gyár az imperializmus korában. 1900-1921

ad. Le kell ugyanis az e címen kifizetett tételekből számítanunk Zsolnay Miklós és Sikorski Tádé 7200—7200 K, Mattyasovszky Jakab 4800 K fizetését, összesen 19 200 K-t, hogy megkaphassuk a nem családtag dolgozók fizetésének összegét.

így a műszaki irányító és a kereskedelmi dolgozók 1903-ban a kimutatott 38 147 K helyett a valóságban 18 947, 1903-ban 41 929 helyett 22 729, 1904-ben 43 428 helyett csak 24 228 K-án osztozkodtak.

1911-től a további két családtag: Mattyasovszky Tibor és Zsolt is kereskedelmi dolgozó. Fizetésük nem derült ki. így nem tudjuk kiszámítani, hogy a fizetési számla összegéből mennyi esik a családon kívüli technikai és kereskedelmi irányító dolgozókra. 1911-ben az e címen kifizetett összeg 54 989, 1913-ban 66 549, 1914-ben 58 591, 1916-ban 55 843, 1918-ban 99 368 K.

1901-ben 628 munkás 382 917 K-t keresett a gyárban. 1906- ban a dolgozók számát ismerjük (714), de összkeresetüket nem. Az előző, 1905. évi munkás-összkereset 426 299 K volt. 1910-ből ismét csak a dolgozók számát ismerjük (769), összkeresetüket nem. Az 1911. évi összkeresetük 613 480 K-t tett ki. Legmagasabb a munkabérekre kifizetett összeg 1913-ban: 695 265 K. 1914-ben 456 216, 1915-ben 314 860, 1918-ban 1 271 639 K volt a munkabérek végösszege.

A gyártulajdonos és két sógora 1901-ben 42 739 K-t kaptak a gyártól. Ugyanakkor 628 dolgozó 382 917 K-t keresett. 1911-ben a Zsolnay családtagokra 166 018 K jövedelem, a munkásságra 613 480 K bér esett. 1913-ban 183 971 K állott az egyik, 695 265 K a másik oldalon.

ZSOLNAY MIKLÓS A FINÁNCOLIGARCHA ÉS A GYÁR MUNKÁSSÁGA

Hogyan állott a munkássággal szemben Zsolnay Miklós?

A távolság a gyáros és a munkás közt az ő ideje alatt óriásivá növekedett.

A hét felét töltötte csak pécsi gyárában, a másik felét a távolban. Nem erre a gyárra fordította minden gondját. A többi vállalkozásaira is ki kellett terjesztenie figyelmét.

Ezenkívül Zsolnay Miklós nagy szerepet játszott az ország közgazdasági életében. Elnöke volt az Országos Magyar Kiállítási Központnak. Ő vezette a magyar csoportot az 1906. és az 1911. évi turini kiállításokon. Ezen a téren működésének legnagyobb sikerét az 1907. évi Pécsi Országos Kiállítás hozta meg. A kiállítás rendező bizottságát ő irányította. Olyan szervező munkát vitt itt végbe, hogy a kiállítás „méreteiben, külsőségeiben, látogatott-152