Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

I. Pécs a magyarországi kapitalizmus korának kezdetén

sütve, fazekakban árultak. A kertekbe sok virágot ültettek. Pécs a virágok városa volt. Ez a tény tűnt fel egyik látogatójának: „Általában olly virágkedvelő közönséget, mint a’ pécsi, alig találhatni.”6

A kertekben a virágok mellett még több volt a zöldség, ami mind piacra került. Nemcsak a szegények foglalkoztak a piaci kertészkedéssel. Ennek lehetőségeit a gazdag polgárok is meglátták, és ki is használták. A városban a zöldség-, gyümölcs- és virágkertészet annyira elterjedt, és annyira közüggyé vált, hogy az iránta való érdeklődés 1845-ben életre hívta a Pács-kárászi Kertész és Szőllészeti Egyletet. Ennek célja a szőlő- és fanemesítés, a szőlő- és kertgazdálkodás előmozdítása volt.

Az egyesület gyümölcskiállításokat is rendezett. Állandó serkentő munkájára mutat az a felhívás, amelyet a Pécsi Lapok, hasábjain találunk 1861-ben: „Jelentkezzenek mindazok, kik az év bármely szakában szép terményekkel bírnak, azokat a kiállítás, illetve kirakatbani kitétel végett Zsolnay Miklós kereskedő mindenkor elfogadni késznek nyilatkozott.”7

Az erdőövezet keleten az előző században nagyon megritkult. Északon is visszahúzódóban volt. Már ekkor sürgeti a város lakossága a rendszeres erdőgazdálkodást.8

A más vidékről érkezőket mindig meglepte Pécs határában a táj természetadta gazdagsága és megműveltsége, amivel a lakosság igyekezett igájába hajtani a természetet. „Nem ismerek vidéket, — írja közülük lelkesen az egyik — amely a termények tömege és sokfélesége dolgában evvel a szerencsés vidékkel versenyezni tudna.”9

A lassan növekvő termelőerőkre, majd az ezek által előidézett egyre gyorsabb változásokra mutat a mezőgazdaságban a bortermelés, különösen pedig a gyümölcstermelés és kertészkedés erősödő fejlődése.

A város lakóinak száma 1851-ben 15 318 főnyi volt. 1861-re 18 700-ra, 1869-re pedig 23 863-ra emelkedett. A gyarapodás azonban nem az agrár, hanem az ipari foglalkozásúak és főleg a bérmunkások számát növelte.10

6 Társalkodó, 1834 jún. 18. sz. Idézve Dunántúl, 1925 ápr. 12. szám.

7 Pécsi Lapok, 1861 aug. 8. sz. Zsolnay Miklós kereskedő, a gyáralapító Zsolnay Vilmos apja.

8 Pécsi Lapok, 1861 júl. 28. sz.

9 Grünhold Adolf: Utazás Baranyában. Pannónia, 1940. 161. old.

10 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Bp., 1851. Kozma ny. 208—212. old. Lederer Emma: Az ipari kapitalizmus kezdetei Magyarországon. Közoktatásügyi Kiadóvállalat 1952. 133. old.

11