Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

III. A pécsi Zsolnay-gyár az imperializmus korában. 1900-1921

sekben nagy tájékozottságot árult el, de alkotóművész nem volt. Személyében az apjáét jóval meghaladó kereskedelmi szellem a Zsolnay-elődök nagy akaraterejével és rendkívüli agilitásával párosult. A gyár fejlődése — látszat szerint — csak most kez­dődött meg igazán. Ő tette a vállalatot belülről a teljes kapa­citás kihasználásával dolgozó, rideg, üzleti szellemű, kívülről tekintve a piacon jól bevezetett gyárrá.8 Állandó, lázas, meg­rendeléseket szerző, reklámozó és piackereső tevékenységet fej­tett ki. Lerakatok felállításával a kereskedelmi tőkét félretolta, kiépítette a közvetlen kapcsolatot a gyár és a piacok közt. A meg­növekedett piacra ontani akarta az árut. Ezért fokozta a ter­melési hajszát, vele a munkásság kizsákmányolását. A profit, mint igazi kapitalistánál, nála is vég- és öncéllá vált. Magát pillanatig nem nyugvó, fokozott iramú munkára és fokozott iramú életre sarkalva, majd attól ragadtatva, egyre jobban ro­hant idegzetének fölbomlása, a lelki és testi pusztulás felé. Mivel Zsolnay Miklós nem volt olyan sokoldalú tehetség, mint az apja, a geológiával és a kémiával kapcsolatos teendőket sógora, Mattyasovszky Jakab végezte. Az építészeti kerámiagyár­tás vezetésével másik sógorát, a műépítész Sikorski Tádét bízta meg. A kereskedelmi ügyek vitelét azonban teljesen magának tartatta fenn. A vállalat keze alatt oly nagy piacnak dolgozott, akkora forgalmat bonyolított le, hogy végül a kereskedelmi ve­zetést sem bírta egyedül. Ezért 1911-ben maga mellé vette segít­ségül unokaöccseit: Mattyasovszky Tibort és Mattyasovszky Zsol­tot, akiket cégvezetői jogkörrel ruházott fel.9 A gyárban 1897-től 16 kereskedelmi, 3 műszaki tisztviselő dolgozott. Ez a létszám az egész korban kevés ingadozással vál­tozatlan maradt. Az előző korszak gyárosa a vezetést jórészt egyedül vagy kevesedmagával végezte. A kapitalizmus fejlődése hozta magá­val, hogy az irányítás mind nagyobb része ment át a hivatal­nokok kezébe. A Zsolnay-gyárban is megfigyelhető ez a jelen­ség. A felső vezetésben megnövekedett a családtagok száma, az alsóban pedig a művezetőké, 1901-ben 7 új művezetőt állítottak munkába. NYERSANYAGSZERZÉS A gyár továbbra is használta a pécsi és pécskömyéki agyag­fajtákat. A beszerzési hely súlypontja azonban egyre inkább 8 Lenkei Lajos: Negyven év Pécs életéből. Pécs, 1922. Pécsi Iro­dalmi és Könyvkiadó. 179. old. 9 Pécsi Cégbíróság: Ct. 613. P. — 025 500. 125

Next

/
Thumbnails
Contents