Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

III. A pécsi Zsolnay-gyár az imperializmus korában. 1900-1921

tesen szerény méretek közt — az imperializmus néhány jellegzetessége.

Ami a gyár 1900-tól 1921-ig terjedő korát külsőleg is egységgé teszi, az abból a tényből adódik, hogy a Zsolnay-gyár vezetője, tulajdonosa e korban az alapító fia: Zsolnay Miklós.

ZSOLNAY MIKLÓS, A NAGYGYÁROS

Zsolnay Miklós 1874-ben fejezte be tanulmányait a gráci kereskedelmi iskolában. Ettől kezdve, 17 éves kora óta dolgozott a gyárban. A kereskedelmi ügyek irányításában egyre nagyobb részt ragadott magához. Az 1878-i, a vállalat életében oly döntő és ezért sokat emlegetett párizsi világkiállításon ő képviselte a gyárat. A millenáris kiállításon 1896-ban, mint a gyár ügyvezető igazgatóját emlegették.4 5 Valójában pedig ekkor még a gyárban játszott vezetőszerepéhez nem kapta meg a kereskedelmi jogban előírt címek egyikét sem. Csak a következő évben, 1897-ben, nyilvánította cégbíróság előtt a gyár cégvezetőjévé az apa fiát, Zsolnay Miklóst. Ettől kezdve egyedül jegyezhette a céget, azaz apjával egyenrangban, önállóan intézkedhetett a gyár ügyeiben.3 Az apa és fia közt az üzletvitelt illetőleg ellentétek merültek fel, amelyekről a gyár munkásai is értesültek. Zsolnay Miklós nem volt megelégedve a gyár hozamával.6 Nagyobb haszonra tört. Jobban ki akarta aknázni a gyár termelőképességét és a piaci lehetőségeket. Ez az indító ok vezetett az apa és fia közt felmerült nézeteltérésekre. Az első és második kapitalista generáció közt hasonló okból kialakult ilyen ellentét nem szokatlan jelenség, hanem a kapitalizmus velejárója. A fokozódó nyereséghajsza szüli ezt. Analógiáért nem kell a kerámiai iparon kívülre se nyúlnunk. Ugyanilyen eredetű feszültség állott fönn Fischer Mór, a herendi porcelángyáros és fiai közt, mert Fischer „jobb művész volt, mint kereskedő”. Végül is fiai győztek. 1876-ban azzal a szándékkal vették át apjuktól a gyárat, hogy azt jobb kereskedelmi alapra helyezik.7 így kerekedett öregedő apja fölé a fiatal, erőszakos, nagystílű üzletember, Zsolnay Miklós is.

A geológia, az agyagipar vegyészete nem érdekelte. Kerámiai kutató és újító szellem nem lobogott benne. Művészeti kérdé-4 Milleneumi Újság, 1896 nov. 1. (16.) sz.

5 Pécsi Cégbíróság: Ct. 613 P. 00179.

6 Szalóki Béla gyártásvezető szóbeli közlése, amely régi dolgozóktól vett értesülésen alapszik.

7 Layer Károly: A herendi porcelángyár története. Bp., 1921. Orsz. Magyar Iparművészeti Múzeum. 19. old.; Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői. Bp., 1887. Dobrovszky és Frank ny. 181. old.

124