Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
jellege, a gyárral kapcsolatban kialakult összejövetelek tartották fenn egyideig. E korban a Zsolnay-gyár dolgozói társadalmilag még nem illeszkedtek bele a kialakuló pécsi munkásosztályba, mint ahogy még nem találták meg tömegükben az utat a pécsi munkásság közös politikai szervezetéhez sem. Társadalmilag és politikailag a kezdő öntudatosodás és kezdő szerveződés jellemzi 1890-ig a pécsi Zsolnay-gyár és — a bányászoktól eltekintve — egész Pécs munkásságát. Ez a lassú szervezkedés — mint már említettük — a város munkásságának könnyűipari jellegéből, részben kisiparos eredetéből származott. Az 1848—49. és az 1880—61. esztendőkben forradalmi szerepet játszó pécsi ipari és mezőgazdasági munkások utódai ekkor formálódtak a vidéki városban öntudatos osztállyá. Ekkor nőttek és fejlődtek öntudatban annyira, hogy a következő korszakban, 1900—1920 között, már döntően beleszólhattak Pécsett is a jövő irányításába és alakításába. ÖSSZEFOGLALÁS Az eddigiekben azt kíséreltük meg bemutatni, hogy Zsolnay Vilmos geológiai és kerámiai tudás, művészi érzék, üzleti szellem, és szervezőtehetség birtokában mint fedezte fel és szerezte meg a nyersanyagokat, hogyan szervezte, fejlesztette üzemét, hogyan terjeszkedett ki találmányaival egyfelől a legfinomabb kerámiai díszáruk, másfelől az ipari és közhasználati cikkek gyártására. Megpróbáltuk bemutatni azt is, hogy mint sikerült neki három lépésben kijutni a világpiacra, ugyanakkor helyet biztosítani magának a belső piacon és hogy ezzel milyen hatalmas profitra tett szert. Mint tőkés vállalkozónak az érdeme a termelési technika és a termelés fejlesztése.166 Ezek eredményességét nyersanyagok feltárásával, üzemének nagyobbításával, gépesítésének fokozásával, a munkáskezek megsokszorozásával, találmányainak egész sorozatával jelentékenyen előmozdította. Mindezt kedvezőtlen körülmények közt hajtotta végre. A magyar nagybirtokosok lepaktáltak az osztrák gyáriparosokkal és bankárokkal, létrehozták a kiegyezést. A magyar állam ennek következtében nem védhette iparát védvámokkal a fejlett osztrák és cseh iparral szemben. Hiszen éppen ez volt a kiegyezés ára. Zsolnay Vilmos ezzel az óriási hátránnyal indult, ezt kellett kiegyenlítenie. A külföldinél olcsóbb és mégis jó nyersanyagot kellett szerezni: feltárta a pécsi, majd a hazai agyagfajtákat. 160 Marx: A tőke. Szikra 1949. I. köt. 639. old.; Lenin: A kapitalizmus fejlődése Oroszországban. Szikra 1949. 591—93. old. 120
