Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
A másod- és harmadfokú iparhatóság mellé ipartanácsokat szerveztek. Ezeknek feladata abban állott, hogy javaslataikkal a másod- és harmadfokú iparhatóság munkáját támogassák. Az 1872. évi I. ipartörvény arra kötelezte az elsőfokú iparhatóságot, hogy a. gyárakban vizsgálatokat tartson, és ellenőrizze az ipartörvény betartását. Az 1884. évi II. ipartörvény ezt az intézkedést, amely a gyakorlatban nem valósult meg, megújította és megszigorította. Előírta, hogy az elsőfokú iparhatóságnak minden negyedévben kell gyárvizsgálatot tartani, és ezen vizsgálatokról évenként összefoglaló jelentésben tartozik az iparhatóság a miniszternek számot adni. Elrendelte a törvény azt is, hogy az iparhatóság mellé az üzem- és műhelyvizsgálatok lefolytatására iparhatósági megbízottakat válasszanak. Az állam az 1884.-i ipartörvényben átvette és 1887-ben fel is állította a kapitalista államokban már kialakult iparfelügyelői (gyárfelügyelői) intézményt. Az országban három iparfelügyelőséget állítottak fel: Budapesten, Kolozsvárott és Pozsonyban. A pozsonyi iparfelügyelő kerületébe a pozsonyi, soproni, győri, pécsi kereskedelmi és iparkamarák tartoztak. Feladatunk nem az ipari közigazgatás kialakulásának megrajzolása, hanem annak bemutatása, hogy mint működtek, hogyan hatottak ezek a szervek a gyár és munkássága életére, és hogy milyen eredményeket értek el. A pozsonyi iparfelügyelő 1887-ben végezte az első vizsgálatot kerületében, amelyhez Pécs városa is tartozott. Ekkor Baranyában 12, a második vizsgálat idején 1889-ben 16, a harmadik, 1890. évi vizsgálat alkalmával 32 üzemet látogatott meg. (Utasítása a gyár fogalmát szélesebb körűen fogalmazta meg, mint a későbbi törvények.) Péterffy Zoltán iparfelügyelő 1890. évi pécsi gyárvizsgálata alkalmával ellenőrizte: a) a munkásjegyzékeket, munkakönyveket, tanoncszerződéseket, a 12 éven aluliak foglalkoztatását, ezek iskolába járását és a gyári munkarendeket, b) a munkaidőt és a munkabéreket, a bérlevonások okait, c) a munkaegészségügyi viszonyokat: étkező-, pihenőhelyiséget, az ivóvizet, a munkagépeket, hajtószíjak óvóberendezésekkel való ellátását, a munkatermek és helyiségek szellőztetését, a tűzveszély elhárítását, d) a munkásbiztosítás kérdését. Sok kifogásolni valót talált. Benyújtott jelentésében kiemelte, hogy a hiányokat, a hatóságok szigorú rendelkezéseire a gyárosok pótolják ugyan, de gyökeres orvoslást e téren csak az iparfelügyelői intézmény kifejlesztése fog hozni.123 123 O. L. — K. M. 6. szakoszt. 1890. 79 462. 100
