Koczkás Gyula: Örök törvények. A fizika regénye. 2. kiadás - Emberi alkotás regényei (Budapest, 1947)

Előszó

ELŐSZÓ

Ha egyáltalában beszélnek jó társaságokban a természettudományokról, csak mint a mindennapi élet hasznossági tényezőjéről emlékeznek meg. Nézik a gépeket, mélyek számukra elviselhetőbbé teszik az életet, de nem veszik észre a gépek mögött rejtőző tudományt. A tudományt, mély nem törekszik arra, hogy felfedezéseiből »haszna« legyen az emberiségnek, hanem »csak«, megismerni óhajt.

Ezeket a megismeréseket csak sok fáradság árán tudjuk megszerezni. Igen nehéz dolga van a fizikusnak, aki D uh em szerint »olyan, mint a barlanglakó, aki barlangját soha él nem hagyhatja, onnét a való világba ki sem tekinthet. Ellenben a barlang nyílásával szembe eső falon feltűnik egy-egy árnykép, egyegy sziluett és a barlanglakának ezekből kell megkonstruálnia a való világot«.

Ne csodálkozzunk tehát, ha a való világról elképzelt képünk az idők folyamán új és új változtatásokon megy keresztül. Időtállóan igazak csak a tények, a kísérletek maradnak. A tények összekapcsolása már változásoknak van kitéve. Ezért nem is csodálkozhatunk, ha a fizika fejlődése kapcsán új és új összefüggésekre jöttünk rá.

Könyvem ezt a harcokkal tarkított fejlődést kívánja az érdeklődőkkel meg ismertetni. Bepillantást adok a fizika tudományának fejlődésébe — a fizikusokon keresztül.

Az Igazságot kutatjuk és néha szép Istenasszony formájában fél is tűnik ez előttünk, de mikor már azt hisszük, hogy a következő pillanatban elérjük, kisiklik kezeink közül és tovasiklik a messzeségbe.

Ki tudja meddig tart ez a kergetés. Ki tudja véget ér-e valamikor is ez az Igazság megismerése utáni hajsza? ...