Koczkás Gyula: Örök törvények. A fizika regénye. 2. kiadás - Emberi alkotás regényei (Budapest, 1947)
IV. Galilei
26 Az elmondottakon kívül még igen sok hatalmas alkotás dicséri Galilei zsenialitását. így a dinamika alapvető törvénye közül az első és második törvényt ő fedezi fel, jóllehet ezeket a törvényeket a fogalmazás tökéletesítése terén végzett munkájáért ma Newton-féle axiómáknak hívjuk. A mozgások törvényeivel megveti a dinamika alapját. A szabadesés és ingamozgás törvényszerűségein túl a hajítás törvényeit is megállapítja. Kimondja, hogy a vízszintesen és ferdén hajított test pályája parabolikus pálya. A hajítási távolság ugyanazon sebesség mellett 45°-os hajítás esetén a legnagyobb. Megvizsgálja a függőleges hajítást is, ahol a hajított test magasságát határozza meg. Az egyensúly megállapításához kimondja a virtuális elmozdulások elvét, amely szerint egy test akkor van egyensúlyban, ha a lehetséges (virtuális) elmozdulások közben végzett munkájának összege nullával egyenlő. A folyadékok mechanikájában végzett vizsgálatai során felfedezi a hydrostatikai mérleget, mely alkalmas Archimedes elvének igazolására. Ez a mérleg csak annyiban különbözik egy általában használt közönséges mérlegtől, hogy egyik serpenyője annyival rövidebb a másiknál, hogy alája egy vízzel telt edény helyezhető. Végezzük el most Galilei kísérletét ezzel a mérleggel. Vegyünk mindenekelőtt két pontosan egymásba illő, tehát azonos térfogatú hengert. Az egyik henger legyen tömör, a másik viszont belül üres legyen. Akasszuk fel a magasabban álló serpenyőre a két hengert úgy, hogy a tömör henger legyen alul. Egyensúlyozzuk ki most mérlegünket, aztán tegyünk a hengerek alá egy vízzel telt edényt úgy, hogy az alsó tömör henger teljesen vízbe merüljön. Természetes, hogy most a mérleg egyensúlya felbomlott. Azonban az egyensúly ismét helyreáll, ha a felső belül üres hengert teletöltjük vízzel. Elegáns és egyszerű bizonyítása ez az ismert archimedesi tételnek: »Minden folyadékba mártott test annyit veszít súlyából, amennyi az általa kiszorított folyadék súlya.« Galilei még a hangtannal is foglalkozott: megállapítja, hogy a hangok magassága a másodpercenként végzett rezgések számától függ. Ugyancsak felfedezi a húr hosszúsága és a rezgések ideje közötti összefüggést is. Rövid kis ismertetésünkben nem említettük azt a sok, gyakorlati szempontból hasznos és érdekes újítást, amellyel Galilei a technikát ajándékozta meg. Mégis azt hisszük, hogy a tények ilyen egyszerű felsorolása is elegendő ahhoz, hogy az olvasó megérezze azt, hogy egészen különleges nagy emberről olvas. Galilei eredményei mindaddig fennmaradnak, míg az ember képes lesz a szellem értékeit becsülni. Galilei ugyan elesett egy csúf világ kegyetlen harcában, de szelleme él és világít minden kor kultúremberének.
