Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Gáspár László: A nagyfeszültségű vasútvillamosítási rendszer
sére alkalmas generátorok voltak üzemben. Az egyfázisú váltóáram sok célra megfelelt (világításra, fűtésre stb.), de nagyterhelésű elektromotorok, például villanymozdonyok motorjainak hajtására nem. Olyan áramfejlesztési rendszert és villanymotort kellett tehát megalkotni, amely a váltóáramot teljes jogaihoz juttatja a villamos erőátvitelben. Az új rendszer alapjait az olasz Ferraris, a horvát Tesla, az angol Brown és az orosz Dolivo-Dobrovolszkij rakták le. De mindkét feladat gyakorlati megoldása Dolivo-Dobrovolszkij nevéhez fűződik. A nagy orosz elektrotechnikus három egyfázisú váltóáramot egyesítő háromfázisú áramrendszert dolgozott ki. Háromfázisú áramon olyan váltóáramú rendszert kell érteni, amelynek három, egyébként teljesen azonosan váltakozó árama nem egyszerre változtatja irányát és éri el feszültségének csúcs- és mélypontját, hanem szabályos időközökben egymás után. Dolivo-Dobrovolszkij háromfázisú áram fejlesztésére alkalmas generátort is szerkesztett, s ez minden tekintetben beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Már csak a háromfázisú elektromotorok megszerkesztése maradt hátra. Az orosz feltaláló ezt a feladatot ugyancsak sikeresen oldotta meg. Motorjai nagy hatásfokkal is üzembiztosán működtek, szerkezetük rendkívül egyszerű volt és könnyen kezelhető, így a háromfázisú váltóáramú motorok az utolsó nagy akadályt is elhárították a nagytávolságú, gazdaságos elektromos erőátvitel útjából. Most már lehetőség nyílt hatalmas teljesítményű áramfejlesztő központok építésére szén- és tőzegtelepek központjában vagy nagy esésű folyók mentén. Körülbelül ez volt a helyzet, amikor Kandó Kálmán 1892-ben a budapesti Műegyetemen kitüntetéssel gépészmérnöki oklevelet szerzett. Erősen foglalkoztatta a nagyvasúti villamos vontatás kérdése; már diákéveiben is ezzel kapcsolatos tantárgyakban szerzett elismerést professzoraitól. Már mint műegyetemi hallgató megkezdte kísérleteit a háromfázisú motorral, amelyet akkor még nem alkalmaztak a gyakorlatban. A haditengerészetnél töltött katonaéve után egy franciaországi villamossági gyárban kezdte meg mérnöki munkáját. Indukciós motorokat tervezett, s közben új számítási módszert dolgozott ki. Innen 1894-ben Mechwart András, a budapesti Ganz-gyár akkori igazgatója hazahívta. Kandó elfogadta a meghívást — két évvel később már a gyár villamos szerkesztési osztályát vezette. Ekkor szerkesztette meg Cserháti Jenővel háromfázisú motorját, amely annyi eredménytelen kísérlet után végre lehetővé tette az addig gőzerejű gyári munkagépek villamos meghajtását. Hatalmas sikerük n
