Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Németh Béla: Az első villamosmotor és dinamó
tisztet ruházta rá. 1878-ban, 78 éves korában vonult el a jól megérdemelt nyugalomba. Életének utolsó 17 esztendejét Győrött töltötte. De nem tétlenül, semmittevéssel. Tovább dolgozott, olvasott, sőt, amint legújabban kiderült, még egy dinamó építését kezdte meg. 1895. december 13-án, 95 éves korában fejezte be munkában eltöltött, sikerekben páratlanul gazdag életét a magyar tudományok történetének egyik legnagyobb alakja. A nagy tudósok, feltalálók életrajzírói szívesen időznek hőseik életének egy-egy érdekes eseményénél. És különösen szívesen írják le egy-egy felfedezés megszületésének történetét. Jedlik Ányos életében nincsenek ilyen «érdekes» epizódok; nagy felfedezései nem «drámai» körülmények közepette, de nem is «véletlen» esemény következtében valósultak meg. Mindegyik hosszas, alapos kutatómunka eredménye. A két legjelentősebb is, a villamos motor és a dinamó. Jedlik a villamos motort, amint ő nevezte: a «villamdelejes forgony»-t, vagyis a villanyáramot mechanikai energiává átalakító szerkezetet győri liceumi tanár korában, 1827—28-ban találta fel. Abban az időszakban történt ez, amelyet a villamosság «hőskorának» nevezünk. Alig több mint negyed évszázaddal Jedlik találmányának megszületése előtt kezdődött és a múlt század nyolcvanas éveiben fejeződött be. A «hőskor» elnevezés, bár kissé patetikusan hangzik — jogos. A «titokzatos» jelenség, a villamosság akkoriban került a tudományos érdeklődés homlokterébe. Megindult a rendszeres kutatómunka. Luigi Galvani bolognai orvos 1789-ben (egyes adatok szerint 1786-ban) megfigyelte', hogy a preparált békacombok összehúzódnak, ha két különféle fémmel kötjük össze őket. Ettől, vagyis a galvanizmus felfedezésétől számítjuk e kor kezdetét. Még nagyobb jelentőségű volt Alessandro Volta felfedezése, a Volta-oszlop (1799). Ez volt az első olyan készülék, amellyel tartósan villamos áramot lehetett előállítani. A következő húsz évben nem történt lényeges előrehaladás a villamosság kutatásában. De 1820 egyszerre három nagy jelentőségű felfedezés éve volt, mérföldes lépésekkel vitték előre ezek az elektromosság fejlődését. Az első Hans Christian Dersted nevéhez fűződik, aki a villamosság és a mágnesség kapcsolatát derítette ki. megállapítva a galvánáramnak a mágnestűre gyakorolt hatását. A második felfedezés dicsősége André Ampére-t illeti; ő 1820 szeptemberében a francia akadémia előtt számolt be a galvánáramok egymásra gyakorolt hatásáról. A harmadik felfedezést Dominique Aragonak köszönhetjük, aki 1820 novemberében kimutatta az áramvezetők mágneses tulajdonságait. Megállapította, hogy az 76
