Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Vajda Pál: A motortechnika magyar vívmányai
egyszerű és látszólag jelentéktelen szerkezetnek a létrejötte volt az egyik legfontosabb lépés a robbanómotorok fejlődésében. De nélküle nem terjedhetett volna el az olcsó folyékony tüzelőanyagok felhasználása, s az automobil aligha válhatott volna uralkodóvá a modern közlekedésben. Ma már vitán felül áll, hogy ez a nagyjelentőségű találmány, amelyet megalkotói szerényen csak újításnak neveztek, két magyar ember: Bánki Donát és Csonka János nevéhez fűződik. Hogy megérthessük a Bánki—Csonka-féle karburátor jelentőségét, egy pillantást kell vetnünk a robbanómotorok és a gázosítók fejlődésére. Az első robbanómotorok gáz alakú tüzelőszerrel, főleg világítógázzal működtek, nem volt szükség tehát az üzemanyag elgázosítására. Ám az elhelyezés, a veszélyesség, a szállítás nehézségei alkalmatlanná tették a gáznemű tüzelőanyagokat járművekben való felhasználásra. Fordulatot hozott az olcsó és könnyen szállítható, folyékony tüzelőszer — az első időkben a petróleum — használata, csak ettől kezdve lehetett gondolni a robbanómotoroknak járművekben való alkalmazására. A robbanómotorok működtetéséhez szükséges robbanókeverék — petróleumvagy benzingőz — előállítása azonban súlyos problémát okozott. A benzingőz előállítása azért, mert robbanékony, veszélyes, a petróleumé azért, mert nem homogén vegyület, csak magas hőfokon párolog el, s ennek következtében könnyebben párolgó alkatrészei előbb távoznak mint a többi. így a robbanókeverék összetétele nem állandó, ez pedig erősen befolyásolja a motor egyenletes járását. A gáznemű robbanókeverék előállításához alkalmazott úgynevezett keverők közös alapelve volt az, hogy a folyékony tüzelőszer és a motorba áramló levegő nagy felületen érintkezzék. Ezt kéí úton érték el: buborékok alakjában levegőt préseltek át a folyékony üzemanyagon, vagy széles felületen érintkeztették az üzemanyagot az áramló levegővel. Mindkét esetben a keverőt, illetőleg a tüzelőszert (vagy az áramló levegőt) melegíteni kellett. Ezek a keverők azonban robbanásveszélyesek voltak, sokszor szinte bonyolultabbak mint maga a motor. Hosszú fejlődés kellett, amíg többé-kevésbé használható megoldások alakultak ki, amilyen volt például a Deutzi-gyár benzinpárologtatója vagy a Beithmannféle kanócos megoldású párologtató. De ezeknek sem sikerült teljes üzembiztonságot elérniök, egyenletes robbanókeveréket előállítaniok. A párologtatási módszer veszélyei miatt biztonságosabb megoldást kellett keresni. így merült fel a porlasztás gondolata, amelynek azóta általánossá vált alkalmazása a Bánki és Csonka szerkesztő
