Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Seress János: A lebegő-keréktől a lökhajtásos repülőgépig
tottan figyelték a fordulatszámot; 1080-nál a gép acélcsőváza könnyedén megremegett. Még néhány fordulat, a gép egyszerre több métert ugrott a magasba és ott mozdulatlanul lebegett. A pilóta, Hosszú István, gázt adott és a gép tovább emelkedett. . .» Az újrendszerű helikopter kétszáznál több felszállást végzett, 29 órát töltött a levegőben, vízszintes előrehaladásban 20 km óránkénti sebességet ért el. E teljesítmények híre több országból Budapestre csábította a repülés szakembereit; s nagy elismeréssel nyilatkoztak a bemutató repülések eredményeiről. Asbóthot a legnagyobb nemzetközi repülő-kitüntetések egyikével, a Tissandier-díjjal jutalmazták. További kísérletei során Asbóth Oszkár még több fontos kérdést oldott meg. így például később épült helikopterjeinek emelőcsavarjait autorotációs (ör.forgási) rendszerrel építette. Vagyis ha a motor üzemzavar miatt vagy más okból leállt, az egymás fölötti csavarok a gép süllyedési sebessége folytán továbbra is forgásban maradtak, és ezzel olyan emelő-, illetve fékezőerő támadt, hogy a gép nem zuhanhatott le, hanem lassan, biztonságosan leereszkedett a földre. Sikerült hát meghódítania az embernek a levegőt is. Túlszárnyalta a tízezer méter magasságot, sokszáz kilométeres gyorsaságot ért el. De ezzel nem érte be. Még nagyobb magasságra és gyorsaságra tört. A dugattyús motorok, a légcsavaros repülőgépek segítsége azonban már kevésnek bizonyult. A dugattyús motorok ugyanis nehezek, megterhelik a gépet, meglassítják a mozgását. S ezen a légcsavar forgási sebességének növelésével sem lehet segíteni. Amikor ugyanis a légcsavarszárny kerületi sebessége közel jut a hangsebességhez, hatásfoka romlik. Mivel tehát a konstruktőrök dugattyús motorokkal nem tudták elérni a sebesség további fokozását, más működési elv alapján dolgozó motorok megszerkesztésén fáradoztak. Létrehozták a rakétarendszerű, úgynevezett sugárhajtómüveket, amelyek hősugarakat löknek ki nagy sebességgel a levegőbe, vagyis a visszaható erő kihasználásával hajtják előre a repülőgépeket. A második világháború után a szaklapok részletesen beszámoltak arról, hogy Rank Whittle angol őrnagy százezer font jutalmat kapott az államtól gázturbinás hősugár-hajtómüvének megszerkesztéséért. Anélkül, hogy Whittle őrnagy érdemeit csökkenteni akarnók — valóban ő építette az első ilyen hajtóművel ellátott repülőgépet —, meg kell állapítani, hogy sem a gázturbina, sem pedig a sugárhajtómü nem Whittle találmánya. A sugárhajtás elve alapján működő repülőgép terveit már a francia René Lorrain is kidolgozta 1913-ban; Romániában és Párizsban foly-63
