Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Pap János: A gőzgép és gőzturbina hőskora
hető. A bizottság jelentésében felsorolta a gépnek azokat az előnyeit, amelyek a legszembetűnőbbek az angol géppel szemben. Először is kiemelte, hogy míg az angol gőzgépen a hengerbe befolyó víz vezeti el a gőzt, addig Kempelen gőzgépén a gőz nem a hengerben, hanem azon kívül, egy szeleppel ellátott csőben csapódik le. Rámutatott a bizottság, hogy Kempelen gépének dugattyúja — ellentétben az angol gépekével — hónapokig használható anélkül, hogy ki kellene cserélni. Végül a forgótengelyt emelte ki a bizottság, mint a gép új elemét. Ez a Wattal egyidejűleg feltalált forgattyú közvetlenül, vagyis további áttételek nélkül hajthatta a hozzá kapcsolt gépeket. Kempelen második, a gőzturbina kezdetleges formájának tekinthető gőzgépéről a bizottság ezt állapította meg: «... A feltaláló által reakciós gépnek nevezett szerkezet kétségtelenül egészen új, legalább is a két bányászati udvari tanácsos úr és mi nem emlékezünk arra, hogy valaha hasonlót láttunk volna. A gép rendkívül egyszerű: csap körül forgó cső emelkedik a vízkazán fölé; két végén olyan nagy erővel tódul ki a gőz, hogy a cső állandó forgásban van.» E vélemények alapján Kempelen tizenkét esztendőre kapott szabadalmat. Nincs nyoma azonban annak, hogy gépét, amely tulajdonképpen csak modell volt, nagyban is elkészítette volna. Saját műhelyében nyilván nem tudott bonyolult vasöntvényeket készíteni, fémmegmunkáló gépekkel sem rendelkezett. Szerény anyagi eszközei pedig nem tették lehetővé, hogy nagyszabású vállalkozásba kezdjen. így rekedt meg a nagy reményekre jogosító magyar gőzgép pályája az indulásnál. Kempelen más irányú munkásságáról is érdemes megemlékezni. Beszélőgépe ugyancsak jelentős kezdeményezés volt. Mint a «Mechanismus der menschlichen Sprache nebst Beschreibung seiner sprechenden Maschine» című könyvéből — amely némely vonatkozásban az újabb fonetika alapjául szolgált — megállapítható: Kempelen felismerte a kemény és lágy mássalhangzók, továbbá a magán- és a mássalhangzók képzése közötti eltérés lényegét, ennek figyelembevételével kezdett a beszélőgép megszerkesztéséhez. A beszélőgép problémája erősen foglalkoztatta korának technikusait, de nincs adat arra vonatkozólag, hogy Kempelen előtt készült volna ilyen szerkezet. Hagyomány szerint ugyan Lesbos szigetén volt egy beszélő Orfeusz fej, s állítólag Szilveszter pápa is csináltatott magának ilyen figurát. Ezeknek, valamint a később Albertus Magnus és Roger Bacon által (1250 körül) készített «beszélő automatáknak» azonban nem lehet tudományos értéket tulajdonítani. Kempelen beszélőgépe (1. XII. képtábla) több mint egy évtize-57
