Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)

Sztrókay Kálmán: A föld mélyének felderítője: a torziós inga

ingadozásoktól függetlenül is megbízhatóan mért, nemcsak a laboratóriumban, hanem a szabadban is.

De még sok zavart okozott a felfüggesztő drótban fellépő rugalmas utóhatás. Eötvös finom, 0,04 mm átmérőjű platina vágj,' platina-iridium drótra függesztette a mérleg rúdját. A drót azonban — a gyártás és a feltekercselés következtében — bizonyos irányban állandóan elcsavarodott s elforgatta a torziós inga rúdját is. Ezen a bajon úgy segített , hogy megfelelő súllyal terhelve hónapokig pihenni hagyta a gyári drótot, amíg végleg kicsavarodott. Később sikerült meggyorsítania a folyamatot ; időnként elektromos áramot vezetett át a dróton s gyenge izzásig felhevítette. Az így kezelt drót azután már csak a hőmérsékletváltozásra volt érzékeny, amit természetesen könnyű számításba venni.

Ilyen egyszerű torziós ingával (lásd I. képtábla, 1) fogott hozzá 1888-ban Eötvös a tömegvonzás állandójának pontos megméréséhez. Műszere érzékenységére jellemző volt, hogy egy népszerű előadáson nagy hallgatóság előtt be tudta mutatni vele a tömegvonzás jelenségét. A torziós inga alatt negyedrészekre osztott hengeres vasedényt helyezett el s ennek egymással szemben levő rekeszeibe higanyt öntött. A néhány kilogrammnyi higany egyszer az egyik oldalról hatott az ingára, azután a második oldalról, s a mérlegrúdra erősített tükörről visszavert fénysugár a hallgatóság előtt is láthatóvá tette a higanytömegek okozta vonzást.

A tömegvonzás állandójának végleges meghatározásáig azonban ekkor még nem ment el Eötvös. Nem tartotta elég pontosnak méréseit, bár i 500-nyi pontossággal határozta meg a kérdéses állandót. Hozzákezdett módszere tökéletesítéséhez, és megcsinálta a gravitációs kompenzátornak nevezett műszert, amelyben szinte a végtelenségig tudta fokozni a Coulomb-mérleg érzékenységét. A torziós ingát a drót megcsavarodásából származó erő igyekszik visszatéríteni eredeti helyzetébe. Ezt az erőt Eötvös úgy semlegesítette, hogy kétoldalt vonzó tömegeket helyezett el. így a kitérés után az inga nem kezdett lengeni, hanem rögtön elfoglalta végleges új helyzetét. Ezzel a gravitációs kompenzátorral (1. I. képtábla, 2) végezte azután Eötvös a következő években azokat a méréseket, amelyek a tehetetlenség és a tömegvonzás arányosságát voltak hivatva pontosan meghatározni. Bessel még különböző anyagokból készült ingák lengésidejének megfigyeléséből igyekezett megállapítani, hogy valóban minden anyagnál ugyanúgy megvan-e a tehetetlenség és a tömegvonzás arányossága. Eötvös Loránd merőben más módszert eszelt ki. s ez éppen egyszerűségében csodálatos.

Tudjuk már, hogy a nehézségi erő hatására minden test leesik

27