Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)

Sztrókay Kálmán: A föld mélyének felderítője: a torziós inga

egyetemen két matematikai tanszék volt; Petzval Ottó a felső matematikát adta elő, Nékám Lajos, majd Kondor Gusztáv az elemi matematikát. A fizikának csak egy tanára volt, Jedlik Ányos. A bölcsészeti kar azonban éppen akkor harcolta ki, hogy mint a bécsi egyetemen, a pestin is legyen még egy felsőbb fizikai tanszék. Erre mindjárt Eötvös Lorándot ajánlotta helyettes tanárként. 1871. április 17-én tartotta Eötvös első előadását az egyetem vegytani intézetének kis tantermében fényelméleti témáról. Egy év múlva már kinevezték az elméleti fizika rendes tanárává. Kétségtelen, hogy ebben a sikeres elindulásban sokat jelentett származása. Maga is érezte ezt. De már 1880-ban, egyik akadémiai előadásában kijelentette, hogy az Eötvös nevet ugyan legnagyobb öröklött kincsének tekinti, ez azonban folyton arra inti őt, hogy munkájával váljék rá érdemessé.

Tanszéke nem elégítette ki Eötvös kísérletező kedvét, s igazi munkássága csak akkor kezdődhetett el, amikor 1878-ban — miután Jedlik Ányos nyugalomba vonult — rábízták a kísérleti fizikai tanszéket. Itt azután módot kapott, hogy elgondolásai szerint kísérletezzék. Teljes erővel vett részt a tudományos életben is. A Természettudományi Közlöny fizikai rovatát vezette, népszerű cikkeket írt, előadásokat tartott a Természettudományi Társulat estéin, részt vett külföldi kongresszusokon, beszámolt tudományos kutatásairól az Akadémián. De aztán lassanként teljesen visszavonult laboratóriumába, munkájába temetkezett s éveken át alig hallatott magáról. Minden idejét és erejét a kutatásra fordította, belemélyedt nagy témáiba, a felületi feszültség, a gravitáció és a földmágnesség titokzatos erőinek kifürkészésébe. 1894-ben vallás- és közoktatásügyi miniszternek nevezték ki — nyolc hónap múlva visszamenekült laboratóriumába. 1889-ben az egész magyar tudományos világ már vezérének tekintette őt, s megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia elnökévé. Ez ugyan nem jelentett sok külön munkát neki, öt év múlva mégis lemondott az elnökségről, azzal az indokolással, hogy nem akarja szétforgácsolni munkaerejét.

Néhány fiatalkori témától eltekintve egész életét a már említett három problémának szentelte. Hiába követték egymást a fizikában a nagyobbnál nagyobb felfedezések: az elektromágneses hullámok, az elektromos sugárzások, a rádióaktivitás felfedezése, hiába születtek meg az új, átfogó, nagy elméletek: az elektromágneses fényelmélet, a kvantumelmélet, a relativitás elmélete, Eötvös nem hagyta ott kedvükért a klasszikus fizikából származó problémáit, megmaradt az anyagi részecskékre ható három titokzatos erő vizsgálatánál. Vegyük sorra őket.

21