Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Vajda Pál: Sorokban régi magyar találmányokról - A Segner-kerék
SOROKBAN RÉGI MAGYAR TALÁLMÁNYOKRÓL Nemzeti kultúránk szerves része, örökbecsű és elidegeníthetetlen értéke tudósaink és feltalálóink munkássága, amelyet századok folyamán az emberiség előrehaladásáért kifejtettek. Elmondhatjuk: egyik nemzet előtt sem kell szégyenkeznünk, tudósaink megállták a helyüket a népek nemes versengésében. Részt vettek koruk minden tudományos megmozdulásában, sokszor népesebb és szerencsésebb körülmények között élő nemzetek előtt jártak, s úttörő munkát végeztek a technikai és tudományos haladás, az emberiség jóléte és boldogsága érdekében. E könyv terjedelme nem engedte meg, hogy valahány jelentős feltalálónkról részletesen és kimerítően beszámoljunk; a következőkben röviden bemutatunk még egynéhány múltbeli magyar találmányt, bár ezzel még korántsem merült ki a jelentős régi magyar találmányok sora. A Segner-kerék Közismert fizikai kísérleti eszköz, sok mai gép, például a reakciós turbina «egyenesági» őse a Segner-kerék: S-alakra hajlított üres cső, amely tengely körül foroghat. Ha a tengelyen keresztül vizet bocsátunk a csőbe, a víz a végeken kiáramlik, s a cső — a visszaható erő következtében — az áramlással ellenkező irányban forogni kezd. (L. XXXVII. képtábla, 1.) A készülék magyar ember, Segner János András (1704—1777) fizikus találmánya. Segner nemcsak kísérleti eszközként használta turbináját, hanem a németországi Nörtenben egy kis malomban gyakorlatilag is alkalmazta. Turbinás «erőműtelepe» hosszú ideig kifogástalanul működött. Segner egyébként tanulmányai közben sok mindennel foglalkozott. Elsőnek ismerte fel a periszkópos nézés jelentőségét. Érdekelték a kémia gyakorlati kérdései is; a búza és más gabonaneműek fertőtlenítésére a kéndioxidot, a sovány földek trágyázására pedig a fahamut ajánlotta.
