Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Nemes Iván: A sulykolástól a gabonaszeletelőgépig
a legkevesebb gép igénybevételével a legjobb minőségű lisztet termelni. Nyilvánvaló volt előttük, hogy az őrlési rendszerek számának csökkentésével ugyan rövidíteni lehet az őrlési eljárást, de ez még nem oldja meg az őrlés minőségének problémáját. Megállapították, hogy elsősorban a töretés és az osztályozás módját kell megváltoztatni úgy, hogy a búzaszem különböző részei egyenletesen oszoljanak el az egyes lisztfélékben. Hosszas kísérletezés alapján győződtek meg arról, hogy a búzaszemek elsődleges feldolgozási módszerének — töretésének — kiküszöbölése adja kezükbe a kulcsot a termelékenység és a minőség emeléséhez. A feladat tehát ez volt: hogyan lehet a búzaszem magrészét töretés nélkül megszabadítani a héjtól. Vizsgálódása során Rajkai először is meg akarta tudni, hogy a búzaszem melyik irányban hasad a legkönnyebben és milyen irányú hasításhoz kell a legkisebb erő. A kísérletek rávezették, hogy a mag körüli héjrészt legtökéletesebben úgy lehet eltávolítani, és ehhez akkor kell a legkisebb erő, ha a búzát hossztengelyére merőlegesen négyfelé vágják. Ez a felismerés adta az alapját Rajkai további gondolatának: az első töretőhengerek helyett olyan szerkezetet kell működtetni, amely a magokat nem töri, hanem szeleteli, mégpedig úgy, hogy a felszeletelt részecskék mindig azonos idomúak legyenek. Izgalmas időszak következett, éjjel-nappali kísérletek sora, amíg Rajkai a kézzel végzett szeleteléstől eljutott addig, hogy az első gabonaszeletelő készen állt. Sem ő, sem munkatársai nem ismertek fáradtságot, megfeszített ütemben dolgoztak, hogy mielőbb munkába állítsanak egy olyan modellt, amely főbb méreteiben azonos egy gyakorlatban is alkalmazható géppel. 1950 nyarára elkészültek ezzel a munkával. Hogyan is működik hát ez a gép? Tartályából a búza a szemfelszedő hengeren (1. XXXI. képtábla, 2) lévő búzaszem alakú sejtekbe kerül. A henger lassú forgással a szeletelőkések alá viszi, s ezek négy szeletre vágják a szemeket. (L. XXXII. képtábla, 1.) A szeletelőkéseknek a búzaszembe való behatolásakor a mag két középső része a kések közé szorul, a levágott végek pedig leesnek. A két középső részt ezután acélfésű távolítja el a kések közül, majd egy szerkezet elvezeti. Megjegyzendő, hogy szeletelés közben a kések préselő hatására a búzaszem belső része fellazul (1. XXXII. képtábla, 2), tehát a további feldolgozásnál a héj sokkal könnyebben válik el a magtól, kevesebb töretési munkát kíván. A továbbiakban a malom egymástól különválasztva dolgozhatja fel a felszeletelt szemrészeket, anélkül, hogy a gépeken bármilyen változtatást kellene végrehajtani. Külön őrölhetők a sok magrészt tartalmazó középső szeletek, amelyekből magas százalékig
