Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Nyárády Gábor: A zajtalan foszforos dörzsgyújtó
I A ZAJTALAN FOSZFOROS DÖRZSGYUJTÓ Azóta ember az ember, amióta létrehozta az első munkaeszközöket és megismerte a tűzkészítés titkát. Százezer vagy millió évvel ezelőtt? Ki tudja. Csak annyi biztos, hogy a tüzcsinálás gondolatának felvillanása döntő pillanat volt az ember fejlődésében. Mint ahogy fejlődésének később is szinte egy-egy mérföldköve volt a tűz előállítási módjának minden lényeges tökéletesítése. S valóban, ahhoz az időhöz képest, amikor az ember még száraz fadarabokat dörzsölt össze irtózatos fáradsággal, hogy tűzhöz jusson, óriási előrehaladást jelentett már a történelmi korban a tapló, a kova, az acél alkalmazására való áttérés, majd a XVIII. században a mechanikai gyújtók fejlettebb formáinak elterjedése: hidrogén meggyújtása elektrofor szikrájával, izzó platinadrót érintése laplóhoz stb. Ám ezek még mindig kezdetleges eszközök voltak, s csak a később kibontakozó vegyészeti tudomány ajándékozta meg az embereket a korszerű tűzszerszámok közvetlen elődeivel. Először is a «mártósgyújt'óval». Ennek fő nyersanyaga káliumklorát volt, amelyet már jóval korábban ismertek, de csak 1786- ban tudott tisztán előállítani C. L. Bertholet francia vegyész. Bert holet lőporgyártásra akarta felhasználni salétrom helyett, de egy robbanással végződött próba elvette kedvét a kísérletezéstől. A vegyészek ezután már nem lőpor, hanem tűzszerszám előállítására igyekeztek felhasználni a káliumklorátot. J. L. Chancel 1805-ben Párizsban hozta piacra az ebből készült első mártósgyujtót. Kétrekeszes kis doboz volt ez; az egyik rekeszben kénsavval töltött üveg, a másikban pedig néhány káliumklorátos péppel bevont gyújtószál. (L. XXVIII. képtábla, 1.) Ha ezeket a kénsavba mártották, a keletkező klórdioxidtól robbanásszerűen lángra lobbantak. Tehát veszélyes szerszámok voltak, már csak azért is, mert a dörzsölést, az ütést nem állták ki. E káros tulajdonságaik semlegesítése céljából azután sok különféle gyújtókeveréket hoztak forgalomba, amelyek a káliumklorát mint alapanyag mellett ként, cinóbert, faszénport, kolofóniumot, arabgumit stb. 9* — 12/6 S 131
