Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)

Gáspár László: Óránként negyvenezer szó gyorstávírón

tása külön e célra szerkesztett, nyomógombos perforálókészülékkel (1. XXV. képtábla, 2) történt; a nyomógombok annyiféle lyukcsoportot ütöttek a készülékbe fűzött papírszalagba, ahány betű van. Egv-egy betű hat, egymás alá perforált lyuksorban jelent meg a papírszalagon (1. XXVI. képtábla, 1). Ezt a perforált szalagot az adókészülékbe fűzték.

Ott a felső három lyuksor két vezetékből álló áramkört kapcsolt. Az első lyuksoron pozitív irányban ható, erősebb áram záródott, a második lyuksor ugyancsak pozitív irányú, de gyengébb, a harmadik lyuksor pedig ellenkező irányú, szintén gyenge áramot kapcsolt. Az alsó három lyuksor az áramirányokat és erősségeket ugyanilyen váltakozással kapcsolta, de itt az áramkör a két vezetéken és a földön át záródott. A készülékbe fűzött perforált papírszalagot egy forgó fémhenger tolta előre, amelyre teljes szélességében fémkefék nyomták rá. Akkor és ott záródott az áramkör, amikor és ahol a fémkefék a lyukakon át a fémhengerrel érintkezésbe jutottak. A kapcsolás sarkait tehát a fémhenger és a fémkefék alkották.

A vevőkészülék (1. XVI. képtábla, 2) már bonyolultabb volt. A perforált szalag felső három lyuksorának áramköre és az alsó három lyuksor áramköre egy-egy telefonhallgatón át záródott. A hallgatók membránjai rezgésük közben rudacskák közvetítésével rugókat hoztak mozgásba. E rugók csúcsain egy mágnespatkó vékony vaslemezt tartott fogva, amelyhez izzólámpával megvilágított tükröcske illeszkedett. A tükörről visszaverődő fénysugár rávetődött az egyenletes sebességgel legombolyodó fényérzékeny papírszalagra, s azon fény vonalat idézett elő. Minthogy a tükör állását a telefonhallgatók membránjaival mozgatott rugók változtatták, a tükör az írás vonalainak megfelelően rezegtett.e fénysugarát. A legombolyodó fényérzékeny papírszalagon folyóírás formájában jelent meg a távirat szövege; a vevőkészülék ugyanis mindjárt előhívta a szalagot, rögzítette és megszárította.

Ez a betüíró gyorstávíró — sok szerkezeti finomsága és érzékeny alkatrésze ellenére is — rendkívül megbízhatóan működött, kezelése egyszerű volt. Óránként 40 000 szavas teljesítménye mindenütt ámulatot keltett, ahol Pollák bemutatta. Ámultak, de mégsem kaptak rajta, mert «túl jó» volt. Nem tudtak mit kezdeni 40 000 szavas gyorsaságával, amikor a legpergőbb beszédű ember sem képes óránként 4000—5000 szónál többet érthetően kiejteni. Próbaképpen ugyan több országban üzembe helyezték Pollák— Virág gyorstávíróját, de minden tekintetben kifogástalan üzeme ellenére is csak Franciaországban határozták el bevezetését. Az első világháború kitörése azonban ezt a tervet is felborította.

118