Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Pap János: A telefonközpont és á telefonhírmondó története
A TELEFONKÖZPONT ÉS A TELEFONHÍRMONDÓ TÖRTÉNETE Hírek továbbítására az ember évezredekig tűz- és füstjeleket használt. Agamemnon máglyák gyújtásával jelentette Trója bevételét, Hannibal pedig tűzzel és füsttel jelző tornyokat állíttatott fel Karthago körül. Sok évszázaddal később, a XVIII. században a francia Chappe még hasonló, a mai szemaforra emlékeztető módszert talált fel, csak 1832-ben Silling orosz feltaláló elektromágneses távírója jelentett új lépést a hírközlés fejlődésében. Egy másik irány nem jeleknek, hanem a beszédnek a közvetítését célozta. Időszámításunk előtt 500 évvel Miltiadesznek még futárt kellett küldenie a marathoni síkról az onnan 40 kilométer távolságban levő Athénbe, hogy a győzelem hírét tudassa. Attila a csatamezőtől sátráig embersort állított, hogy kiáltással továbbítsák a jelentéseket. A XVI. században Sforza, Milano hercege már a technikát hívta segítségül, hogy beszélgetéseket kihallgathasson. Palotája minden szobájából faceöveket vezettetett a lakosztályába. Ez a berendezés azonban — bár emberi hangot továbbított — nem tekinthető a telefon elődjének. A kínai «Tingamajing» — az úgynevezett szálastelefon — már közelebb áll a telefonhoz. Egy nádüregbe kellett beszélni, ebből vékony, drót vezette a hangot egy másik nádszálig, amelyből azután hallani lehetett a beszédet. Az 1800-as évek elején Huntley — a kínai példát követve — drót segítségével már 800 méter távolságra tudott «távbeszélni». A londoni egyetemen 1820-ban — hangvezetési kísérletek során — a pincéből tömör fémrudakat vezettek fel az épület padlásáig, s ott a fémrudak végére ládákat erősítettek; az üres fadoboz (hegedű) ugyanis felerősíti a hangot. Ezeket a hangdobozokkal ellátott fémrudakat nevezték azután «telefon»-nak, ami görögül messze-szólót jelent. A telefon valódi őse azonban csak az elektromosság elterjedése után születhetett meg. Page és Henry 1837-ben, Bourseul 1854-ben elektromos áram segítségével próbálkoztak a távbeszélést megoldani. Az e]ső? aki a hangot elektromos árammá alakította át, 108