Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)

IV. Megmunkálás

dozható elektromos vágókészülékkel végezzük. Sa­rok-, vég- és keresztkötések kivágását ezelőtt resze­léssel, csapos fúróval és fűrészeléssel végezték, ma sajtolják, marják vagy gyalulják. A lemezeket élhaj­lítógéppel hajlíthatjuk. A díszítőlakatos munkák készítése már az egyes munkadarabokon elvégzendő műveletek megál­lapításával kezdődik. Mivel rendszerint több azonos munkadarab készül, ezek közül egyet mintául elő­rajzolunk, a többit erről átjegyezzük. A megmunkálás az elemek darabolásával, egyen­­getésével és előrajzolásával folytatódik. Az előraj­­zolást követi a különféle kivágások, erezések, dom­borítások, csavarások, fúrások, lyukasztások, illesz­tések, vasalások elkészítése, az elemek összeállítása és összekötése. B) A kovácsműhely berendezése és szerszámai A műhelyek építésének igen fontos követelménye a világosság, a napfény és a szellőzés biztosítása. Ezt acél- vagy vasbeton vázas műhely építésével, va­lamint korszerű szellőzőkészülékek, nagy felületű ab­lakok, kapuk és felülvilágítók beépítésével érhetjük el. A kovácsműhely egyik legfontosabb berendezési tárgya a fújtatóval felszerelt kovácstűzhely. Ügy helyezendő el, hogy a napfény ne érje, mert csök­kenti a színérzéket és megnehezíti az izzó vas hő­mérsékletének a megállapítását. Ezért célszerű a műhely ablakait északi irányban elhelyezni. A kovácsműhely közelében találhatók: az üllő­töké az üllővel, a kalapácsok, a tűzifogók, a nyeles szerszámok, üllöbetétek, valamint az ezeknek elhe­lyezésére használt szerszámállványok és szekrények. Ugyancsak a tűzhely közelében helyezik el a tűzi­­satut és a víztároló edényt. Világos helyen található a munkapad satukkal és azokkal a szerszámokkal, amelyek a vas hidegen való megmunkálásához szükségesek. A használatos gépi berendezések közül megemlí­tendő: az olló, fűrészgép, kivágógép, fúrógép, lyu­kasztógép, duzzasztógép, csiszolókorong, köszörűkő, hajlítógép, sajtók, továbbá az elkülönítve elhelyezett lánghegesztő és vágó berendezés. Egyes műhelyekben megtaláljuk még a gépi kalapács egyik fajtáját, az esztergapadot, marógépet, gyalugépet, elektromos he­gesztő berendezést, lágyító- és edzőkemencét. A korszerű kovácsműhelyben a gépeket villamos motor hajtja. A műhely padlózata döngölt agyag vagy betono­zott, a munkapad előtt azonban fából készül. Berendezéskor és a szerszámgépek elhelyezésekor ügyelnünk kell arra, hogy az egyes munkadarabok a legrövidebb idő alatt jussanak el a munkamenet­nek megfelelő helyre. A balesetvédelmi előírások jól hozzáférhető hely­re kifüggesztendők. 1. A kovácstűzhely A szerkezeti anyagot szén- vagy koksztüzelésű ko­vácstűzhelyben melegítjük fel. Ügy helyezzük el, hogy hosszabb rúdvasat is melegíthessünk a mű­hely forgalmának korlátozása nélkül. Régebbi mű­helyekben falazott kovácstűzhelyet találunk, ma in­kább a könnyű acélvázból készült tűzhelyeket hasz­nálják. A falazott kovácstűzhelyekben (72. ábra) a tüzet élesztő levegő az A csövön jut a B tűztérbe. A cső végét a C pajzs védi az elégés ellen. A kovácstűz a D víztartóval van felszerelve. A tüzet locsolni kell, ezáltal a tűz tetején kéreggé egyesülő szén las­sabban ég el, s a meleg szétsugárzása csökkenthető. A rövid meleg előállításánál ugyancsak locsoljuk a tüzet. A felmelegedett kovácsszerszámokat időnként hűteni kell. A tűz kiterjedését negyedgömb alakú öntöttvas tűzpartokkal (E) határolják. Az égéskor keletkező füst az F nyíláson át távozik a kürtőbe. 75

Next

/
Thumbnails
Contents