Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)
II. A vasművesség anyaga
A) Szerkezeti anyag 1. A vas (acél) A vas és acél elnevezéseket nálunk a gyakorlati életben a közelmúltban az anyagminőség megjelölésének célzatával használták. Vason értették általában a lágyabb, míg acélon a keményebb anyagot. Ez a megkülönböztetés a tudomány mai állásának nem felel meg. Ezzel kapcsolatban a MSZ 106 szabványlap a kővetkező megállapítást tartalmazza: „Az újabb időben a külföldön is elfogadott nomenklatúrát követve a folytvasat is folytacél gyűjtő elnevezés alá foglaljuk.” Minthogy a szabványlapok az acél kifejezést következetesen alkalmazzák, a későbbiekben mi is ezt a kifejezést fogjuk használni. De megjegyzem, hogy az irodalomban — a legutolsó évtizedektől eltekintve —, továbbá a gyakorlati életben túlnyomórészt a „vas” kifejezéssel találkozunk. Ennek a helyzetnek megfelelően elvileg „acélról” („rúdacélról”, „acélrácsról”, „rácsos acélajtóról”, „acélablakról”, „acélszerkezetekről”) fogunk beszélni, azonban — különösen művészi kovácsmunkáknál — használni fogjuk a „vas”, a „kovácsvas”, a „folytvas” kifejezéseket. A vas, illetve acél jeles mechanikai és technológiai tulajdonságai folytán igen fontos szerepet tölt be a művészi kovács- és díszítőlakatos iparban. A kovácsvas a leglágyabb vasfajta, amely hengerelhető, hidegen és melegen jól nyújtható, a kalapácsnak könnyen enged. Szövetszerkezete szemcsés, s ez a magyarázata annak, hogy a kovácsvas minden irányban jól kovácsolható, tehát hossz- és szélesség irányban nyújtható anélkül, hogy szakadna. A hideg kovácsvasat a kalapálás keménnyé, törékennyé teszi. Ha az ilyen megkeményedett vasat melegítjük, kilágyítjuk, újra visszanyeri eredeti tulajdonságát. A kovácsvas művészi alakításának súlypontja a kovácsolás. További szerkezeti anyagok a kovácsvason kívül még a könnyű- és nehézfém ötvözetek. 2. A vas hibái A legnagyobb gonddal gyártott acélban is szennyeződések, hibák fordulnak elő. Mint ismeretes, az acél a színvason és szénen kívül csekély mennyiségben más elemeket is tartalmaz. A mangán 0,25. . . 1,00% között kevésbé befolyásolja a kovácsolhatóságot. Nagyobb mangántartalom az acélt keménnyé teszi és így a kovácsoláshoz nagyobb erőkifejtés szükséges. A mangán egyébként az ércekből és a füstgázokból az acélba jutott ként leköti és ártalmatlanná teszi. Ha az acélban 0,1%-nál nagyobb a kéntartalom, akkor az anyag tűztörékennyé válik, ami azt jelenti, hogy a kovácsoláskor, különösen vörösizzás esetén az acél szakadozik, élei elcsorbulnak és berepedeznek, tehát vöröstörésűvé válik. Ilyen acél megmunkálása esetén, például lyukasztáskor, a lyuk szélén sugárirányban repedések keletkeznek. A foszfor, az arzén és a cink, ha nagyobb mennyiségben van jelen, az acélt hidegtörésűvé teszi. Hatá61
