Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)

I. Művészi kovácsmunkák és az épületdíszítő lakatosság történeti fejlődése

54. ábra. Vasajtó, a pozsonyi városi múzeum tulajdona. Magyar munka a XVI. századból. 1980 mm magas, 1130 mm széles

hogy stílus tekintetében az anyaművészet — értem az építőművészetet — sem állapodott meg. Az építőművész, illetve az építtető közönség ízlésének változása szerint a század utolsó 40 éve építészetének stílusa a csúcsívestől egészen az empire-ig minden változatot végigjárt, így a mestereknek egyik nap reneszánsz, a másik nap barokk vagy rokokó, a harmadik nap empire stílusban kellett dolgozniuk. Ennek tudhatjuk be azt, hogy a kiállításon majdnem minden stílus képviselve volt. A legtöbb műtárgyon a közel rokon stílusok (reneszánsz—barokk, barokk—rokokó) formái teljesen összevegyültek.

Az 51. ábrán a legrégibb vasműves stílusnak, a románnak formái szerint alakított 1 m átmérőjű gázcsillár látható, amely Marton Lajos és fia pozsonyi vasművesek műhelyében készült. A sárkányfej tartotta hatalmas korona a mennyei Jeruzsálemet ábrázolja. Az alsó abroncs körül futó szalag díszítménye a vár falait, az apostolok fülkéi a bástyatornyokat jelképezik. Az akkori újabb ipari fejlődésnek megfelelően a figurális rész öntöttvasból való volt, a várfalakat és a bástyákat pedig lemezből hidegen domborították ki. A csillár fekete alapszínű és aranyozott szegélyekkel készült.

50

55. ábra. A pozsonyi városi múzeum vasajtajának fonákja