Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)

I. Művészi kovácsmunkák és az épületdíszítő lakatosság történeti fejlődése

varodnak. A csigát hosszú nyújtott és plasztikusan idomított akantusz levelek és kehelyformák gazdagítják. Az előbbieket rendszerint a csigák oldalára tették, az utóbbiakat pedig centrális díszként használták, néha az üresebb részek kitöltése céljából a hosszabb indákon is megtaláljuk (31. ábra).

A kehely és pajzs mellett centrális díszként gyakran használják a Franciaországból átszármazott, s állítólag XIV. Lajost, a Napkirályt jelképező palmettát. A pajzs síkját olykor sűrű rácsozással töltötték ki, amelyet a rácsozatok keresztező pontjaiban apró rozettákkal díszítettek. Ilyen rácsozás a csigadísz csupaszabb helyein is előfordul (32—33. ábra).

A díszítőelemeket, mint leveleket, inkább egy oldalon képezték ki, s a virágokat inkább természetimen, mint stilizálva kovácsolták. A koszorúk és füzérek is használatosak voltak, a keresztezések helyét pedig rendszerint kis rozettákkal díszítették.

A rácsok függélyes oszlopai kihasasodnak, s a szimmetria törvényei még felfedezhetők, de a plasztikus kiképzés mindinkább jellemző. Az átfűzött díszítések helyett a rudaknak egymáson keresztül

31. ábra. Barokk és rokokó stílusú díszítőelemek