Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)
I. Művészi kovácsmunkák és az épületdíszítő lakatosság történeti fejlődése
nak elő, amelyeket véső, domborító és marató munkákkal a legváltozatosabb levél- és groteszk alakokkal díszítettek. Az áttört részek jobb kiemelése céljából — a középkori vasmunkákhoz hasonlóan 24. ábra. Díszpánt — a vasalás alját igen gyakran színes bőrrel vagy posztóval takarták be (24. ábra). Az ajtó-----ill. kapu------kopogtatók (25. ábra), valamint a szoba- és szekrényajtó fogantyúk (26. ábra) a reneszánsz korban is megmaradtak. Az ajtóra erősített tartógomb párnáját általában díszesen kivésett és kidomborított pajzs vagy rozetta alkotta, a gyűrű vagy líra alakú fogantyú pedig a gombon átütött csapszeg körül forgott. A gomb és fogantyú díszítésében a levél- és állatalakokon kívül a stilizált emberfejek is elterjedtek. Az ajtókopogtatókon kívül használták még a csukló körül forgó kalapácsot is. A fenti vasalások finom díszítményeit a nagyjában kikovácsolt és kireszelt rúdból éles szerszámmal hidegen vágták ki. A vágott vas technológiája drága volt, ezért különösen Olaszországban igen elterjedtek a bronzból öntött ajtókopogtatók és fogantyúk. A zárakat és lakatokat a reneszánsz korban is az ormótlan nagyság, vésett, áttört, maratott és domborított munkákkal díszített pajzs alakú zárszekrény és a remekül kovácsolt kilincs jellemzik. Különös figyelmet érdemel még a gazdag díszű kulcsok készítése, valamint a kulcslyukra kívül helyezett pajzs. Az épület belső díszítését még a falikarok, lámpások, csillárok, kandeláberek és gyertyatartók al-25. ábra. Kapukopogtató 26. ábra. Szekrényajtó fogantyú 30
