Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)

I. Művészi kovácsmunkák és az épületdíszítő lakatosság történeti fejlődése

groteszk állati fejet hegesztettek. Hasonló díszítményeket alkalmaztak a keretes rácsok felső szegélyén is. A rácsok legnagyobb részéhez lapos- vagy négyzetvasat használtak fel.

A rácsos ajtók területén adták a mesterek a művészi alkotókészségük legjavát. Az ajtók keretezve vannak és a betétrészek négyzetes vagy diagonális mezőkbe illeszkednek bele. Az ajtók felső része csúcsíves, szamárhátú vagy kosárívben végződik. A rozetták nem egyszer oly nagy méretűek, hogy majdnem eltakartják a rácshálózatot. A rozetták színesek. Uralkodó színűk a vörös és arany. Az ajtókhoz szervesen hozzátartoznak a többnyire ív alakú zárak tokjai.

A külső építőipari munkákon kívül igen gazdag és sokoldalú belső berendezési tárgyak is készültek.

A gót stílus jellegzetes alkotásai a gyertyatartók, amelyek külön állványzatra vagy falikar formájában vannak felépítve, olykor pedig a belső tér középső részén a mennyezetről függve jelennek meg. Geometriai formát követnek. A bordák és koszorúk díszítése a csipke hatását kelti és kúszónövények hullámzanak az áttört keretek között.

A fentieken kívül előkelő helyet foglalnak el a keresztelőmedence fedéltartók, kottaállványok, kazetták, kandallószerelvények is.

A csúcsíves vasstílus jellegzetességei:

A vasmunkák anyaga négyszögletes rúdvas és lemez. Az előbbit a kovács, az utóbbit a lakatos hasz-25

18. ábra. Csúcsíves stílusú szegfejek és párnák

19. ábra. Csúcsíves stílusú ládazár a XIV. századból