Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)
VII. A díszítőlakatos- és kovácsmunkák külső felületének védelme
Végül szólnunk kell arról is, hogyan tegyük a fentiekben használt anyagot időállóvá, illetve hogyan védjük a külső behatások, rozsdásodás, korrózió, oxidáció ellen, s mi módon adhatunk a használati tárgyaknak szebb külsőt. Az oxidációra, rozsdásodásra, korrodálásra hajlamos fémeknél, mint amilyen a vas és alumínium, a felületet külső behatásoknak is ellenálló fémes vagy nem fémes bevonattal látjuk el. A díszítőlakatos iparban használt nem fémes bevonatok: az olajráégetés, olajfestékek, lakkok, bitumen, kátrány, cement. A fémes bevonatok pedig: a horgany, ón, nikkel, alumínium, réz, sárgaréz, kadmium és króm. A többi fém általában nem rozsdásodik, a légköri behatásoknak jól ellenáll, vagy pedig felületén olyan oxid-, illetve karbonátréteg keletkezik, amely a további korróziót megakadályozza. A nem vas fémeket a vegyi hatásokkal szembeni ellenállás fokozása, valamint a tetszetősebb külső elérése céljából olykor fémbevonattal látják el. A külső díszítőlakatos munkákat először rozsdavédő alapfestéssel látjuk el, s csak ezután mázoljuk be fedőfestékkel. Az alapfestés a szerelés, illetve az elhelyezés előtt — rendszerint még a műhelyben — készül. A szerkezetnek betonnal, illetve falazattal érintkező részét, hegesztett szerkezeteken pedig a hegesztési varratok helyét nem szabad mázolni. Homokkal, földdel érintkező részeket fedőfesték helyett aszfaltlakkal mázoljuk. Ha pedig a szerkezeti részek habarccsal vagy betonnal jutnak érintkezésbe, azokat a rozsdától és olajtól való gondos megtisztítás után híg cementtel kenjük be. Üjabban az ecsettel való festés helyett a felületeket fecskendező eljárással vonják be. Ilyenkor nyomás alatt lévő levegővel finoman elosztott festékszemcséket fúvatunk a tárgyra. Az így felrakott festék egyenletesen oszlik el, minden kis résbe behatol. Az ilyenkor használt nitro-cellulóz-lakk gyorsan szárad, csiszolva tükörfényes felületet ad (dukkózás). A fémbevonatot fémfürdőben vagy elektrolitikus úton visszük fel, továbbá elektromos árammal megolvasztott fémnek a festékkel hasonlatos ráfúvása által. A belső díszítőlakatos, illetve kovácsmunkák vasfelülete színezhető olajráégetéssel feketére, ezüstös vasszínre vagy különböző színes festéssel és aranyozással. A feketére színezés esetén a munkadarabot bekenik finom lenolajjal, majd faszénparázs felett forgatva egyenletesen a felületre égetik. A feketítés végezhető matt táblafestékkel is. Mindkét esetben színtelen lakkal vonjuk be a munkadarabot. Ha a vasnak természetes szürkésfekete színét, illetve kovácsolt jellegét még jobban ki akarjuk emelni, akkor a tárgyat lakkozás előtt dörzsvászonnal jól át kell dolgoznunk. így a szélesebb élek és a kiemelkedő rések fénycsíkokat és fénypontokat kapnak. A bronz, illetve a vörösfémek élesen nyers színét különböző színárnyalatú patinázó festékanyagokkal tompítják, majd dörzsöléssel hozzák létre az anyagszerűség hatását. A bronz és sárgaréz tárgyak külső felületét csiszolás útján fényezéssel, polírozással tetszetős külsejűvé alakíthatjuk. E tetszetős külsőt színtelen lakkal tehetjük időállóvá, olykor pedig fémbevonattal látjuk el. Az alumíniumötvözeteket — mint már említettük — eloxáló eljárásokkal színesítik. Az eloxálás által kemény réteg keletkezik, amely az alumínium időálló-képességét növeli. 158
