Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)

V. Díszítőelemek

263. ábra. Levéldísz 265. ábra. Tölgyfalevél 266. ábra. Levéldísz vasat az üllőre helyezzük úgy, hogy a közepe felülre kerüljön. 5 mm vastag levélformára kalapáljuk, majd nyújtókalapáccsal kialakítjuk a középeret és a felü­letet. Végül domborítással a plasztikát s a levél hegyét formáljuk ki. E) Virágok 1. A virágokról általában A virágok formai kialakítása, valamint megmunkálá­sa hasonló a levelekéhez. Nagyobb nehézséget okoz azonban a külön kikovácsolt szirmok művészi ösz­­szeállítása. Régebben a virágokat egy darabból ko­vácsolták ki. A levelekhez hasonlóan a virágok elő­állítása melegen és hidegen vágott, erezett és dom­borított kivitelben készülhet. Egy tömbből kovácsolt virágokat ma már nem készítenek, mert igen sok időt kíván. Ugyanis egy virág előállítása hozzávető­legesen egy órai munkaidőt igényel, míg a hegesz­tési eljárással több virág is elkészíthető ugyanezen idő alatt. A virágok csoportosítása során a legna­gyobb szakértelmet a csokrok előállítása képezi. A 267. ábrán a gótikára jellemző liliomon kívül a rózsának stílus szerinti formai változását láthatjuk. Ez az ősi motívum szirmaival és hegyes töviseivel a gót ízlésben naturalisztikussá és gótikusán stilizálttá válik. A reneszánszban a forma síkszerű, lágyan sti­lizált, a belső szirmok pedig egybefűzötten terülnek szét. A barokk a rozettát naturalisztikusan mutatja be rózsa formájában, tökéletes illúziót keltve. Végül a klasszicizmus nemcsak klasszikus levélképzéssel alakítja ki a rózsát, hanem zárt gyűrűbe zárva mint egyedüli virágdíszt alkalmazza. 142 264. ábra. Pikkelyes golyós levél

Next

/
Thumbnails
Contents