Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)
V. Díszítőelemek
263. ábra. Levéldísz 265. ábra. Tölgyfalevél 266. ábra. Levéldísz vasat az üllőre helyezzük úgy, hogy a közepe felülre kerüljön. 5 mm vastag levélformára kalapáljuk, majd nyújtókalapáccsal kialakítjuk a középeret és a felületet. Végül domborítással a plasztikát s a levél hegyét formáljuk ki. E) Virágok 1. A virágokról általában A virágok formai kialakítása, valamint megmunkálása hasonló a levelekéhez. Nagyobb nehézséget okoz azonban a külön kikovácsolt szirmok művészi öszszeállítása. Régebben a virágokat egy darabból kovácsolták ki. A levelekhez hasonlóan a virágok előállítása melegen és hidegen vágott, erezett és domborított kivitelben készülhet. Egy tömbből kovácsolt virágokat ma már nem készítenek, mert igen sok időt kíván. Ugyanis egy virág előállítása hozzávetőlegesen egy órai munkaidőt igényel, míg a hegesztési eljárással több virág is elkészíthető ugyanezen idő alatt. A virágok csoportosítása során a legnagyobb szakértelmet a csokrok előállítása képezi. A 267. ábrán a gótikára jellemző liliomon kívül a rózsának stílus szerinti formai változását láthatjuk. Ez az ősi motívum szirmaival és hegyes töviseivel a gót ízlésben naturalisztikussá és gótikusán stilizálttá válik. A reneszánszban a forma síkszerű, lágyan stilizált, a belső szirmok pedig egybefűzötten terülnek szét. A barokk a rozettát naturalisztikusan mutatja be rózsa formájában, tökéletes illúziót keltve. Végül a klasszicizmus nemcsak klasszikus levélképzéssel alakítja ki a rózsát, hanem zárt gyűrűbe zárva mint egyedüli virágdíszt alkalmazza. 142 264. ábra. Pikkelyes golyós levél
