Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)
V. Díszítőelemek
A) Pálcadíszek A pálcadíszek a függélyes rudak egyhangúságát megszakítják, szerkezeti szerepük nincs, eredetüket a kötegelések különböző formáiban kell keresni. A pálcadíszítéseket általában odorban készítjük. Az odor készítéséhez a pálcadíszt acélból kikovácsoljuk vagy kiesztergáljuk eredeti formájára. Az odor alsó és felső részének fölmelegítése után e mintát közéjük tesszük, és állandó forgatás közben ütögetjük addig, amíg tisztán átveszi a minta alakját. Az odort lehűlés után kidolgozzuk, éleit eltávolítjuk, és megedzzük. Az így nyert odor nagyobb tömegű pálcadísz elkészítésére alkalmas. A pálcadíszek egyszerű formái után a leggazdaa) b) c) d) e) f) 156. ábra. Hagyományos pálcadíszváltozatok. a, b, d román és gót; c, e, f reneszánsz és barokk pálcadíszek gabb megoldásokat a barokk kor hozza, különösen ott, ahol a függélyes rudak rendszere dominál. Ilyenkor a pálcadíszek baluszterszerű kiképzést nyertek s a rudak architektonikus megjelenésűek. Az egyszerűbb barokk és a klasszicizmus az egyszerű pálcadíszeket alkalmazza (156. ábra). Pálcadíszként korunkban előszeretettel alkalmazzák a csigadísz számos változatát, különösen a hasítással kialakított spirált, továbbá a csavarást, a zömítéssel kikovácsolt és hasítással kialakított különféle díszítőelemeket (157. ábra), végül a rúdvas hossztengelyével párhuzamosan hidegen és kovácsolással kialakított hornyokat. a) b) c) d) e) 157. ábra. Korszerű pálcadíszek 111
