Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)
IV. Megmunkálás
zellálást öntött és domborított munkákon végezhetjük el. Az öntött részek cizellálása általában könynyebb, mert a forma adott. A domborított munkák cizellálása ezzel szemben nehezebb, mert a domborítást is egyidöben végezzük (lásd a 299. ábrát). A lemez domborításához szurokból, gyantából, gipszből, terpentinből, faggyúból és viaszból álló keveréket használunk, amelyet megfelelő arányban adagolva összefőzünk. Ez a keverék ruganyos és nem törékeny masszát ad. Réz vagy egyéb fém domborításához 1... 1,5 mm vastagságig a szurokmassza helyett ólmot használunk. A cizellálásnál általában ügyeljünk arra, hogy tompa szerszámokat használjunk, amelyek a lemez nyúlását elősegítik, ellenkező esetben a munkadarab kiszakad. Erre különösen a lemezek szélei hajlamosak. 3. Egyéb felületi díszítő eljárások A felület élénkítését célzó eljárás a poncolás, amikor hegyes szerszámokkal csoportosan még inkább vonalak szerint sorakozó pontocskákat mélyítünk a vas felületébe. A vastárgyak felületét már a reneszánsz korban ismert maratott eljárásokkal is díszíthetjük. A vasra lakkot vagy oldott viaszt hordunk fel a dísz negatív formáinak megfelelően. A felületre öntött sav kimintázza a kívánt díszt. További hagyományos felületdíszítő eljárás a tausia vagy berakott munka, amelyben nemesfém lemezeket vagy szálakat kalapálunk a vasba. A simára csiszolt vas kb. 300 °C-on kék színű lesz, ezt a tulajdonságot is felhasználhatjuk a felület díszítésére. 108
