Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)
IV. Megmunkálás
140. ábra. A breslaui technika alkalmazása bejárati kapun let, amely a kovácsmunkák kellemét, báját s gyönyörét képezi. A korszerű technológiák közül a művészi kovácsmunkákhoz általában a láng- és a villamos hegesztést nem alkalmazzuk. Elvileg tehát nem egyeztethető össze a művészi kivitellel. Kivételes esetekben alkalmazva azonban mindig a vasműves szakmai és művészi készségtől függ, hogy a műalkotás veszít-e művészi értékéből. így pl. századunk harmadik évtizede után az új vasműves formakeresők egy csoportja, a már akkor is uralkodó fenti elvi álláspontot megtörték anélkül, hogy az addig ismert formaalakítást a hegesztőtechnikával helyettesítették volna. Az újszerűség abban a formakiképzésben — jelen esetben a breslaui plasztika alkalmazásában — állott, amelyet csupán a hegesztőpisztoly segítségével lehetett megvalósítani (140. ábra). Az ettől eltérő egyéb alakítás, illetve megmunkálás természetesen a kovácstűzből végezhető. Ilyen esetekben tehát nem lenne értelme egy új művészi alakítási lehetőségről lemondani csak azért, mert egy korszerű megmunkálási mód felhasználása kívánatos. Korunkban a hagyományos és jellegzetes kovácsszerű és lakatosszerű technikán kívül kialakulóban van egy hegesztésszerű technika. A hegesztés és lángvágás ugyanis újabb munkaterületet jelent a művészi iparok számára. Az építőművészet stíluskereső változatai új formákat nyújtanak, amelyek elmésen egészítik ki az építészeti művet. A jelenkor egy átmeneti ízlése is például a lángvágóval acéllemezből kialakítható korszerű, illetve absztrakt díszítményeket hozott létre, amelyeknél a felületet csiszolással vagy vágóval való kiveréssel tesszük változatossá, továbbá kémiai felületkezeléssel élénkítjük (141. ábra). A gépi kovácsolásról általában. A ráverő kalapács hatása és a tőkés üllő ellenhatása nem elég mélyreható. Ezért vastagabb szelvények kovácsolásához gépi erővel mozgatott kalapácsok használata célszerűbb. Az ütősúlyt medvének nevezik. A vezetékben mozgó medve ütése mindig függélyesen hat. A ráverő kalapács íves, a medve ellenben sík talpú és derékszögű keresztmetszetű. A gépi kalapácsnál is a megfelelő ellenhatás elérése céljából az üllőnek egy elég nagy alzatot kell adni és ehhez szilárdan kell rögzíteni. Az alzatot üllőtökének hívják. Ha a medve nagy sebességgel a kovácsdarabra üt, az energia egy része alakító munkává alakul át, a másik része pedig az üllőtökét igyekszik lefelé ütni. Az anyaga nem elegendő a kalapácsütés ellenállásához. Ezért nyugszik egy lehetőleg nagy felülettel az alapzaton. Tapasztalat szerint a medve súlyának 15. . .20-szorosa elegendő a szükséges ellenállás előteremtéséhez. Általában a gépi kalapáccsal szemben a következő követelményeket támasztjuk: olyan vezérművel kell 98
