Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
Előszó
Fizikai Kutatóintézettel, a szorosabban vett, tehát az ipari minisztériumok felügyelete alá tartozó intézetek közül is a többi között a Villamosipari Kutatóintézettel és a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézettel. Ezenkívül teljesen hiányzik a könyvből az üzemi laboratóriumok munkájának ismertetése, ill. csak néhány olyan, most már vállalati szervezeten belül dolgozó intézettel, ill. laboratóriummal foglalkozunk, amelyek korábban — még a könyv összeállítása idején is — önálló intézetként működtek. Végül teljesen hiányzik a könyvből az egyetemi tanszékeken folyó kutatás ismertetése, mivel ez önmagában is olyan volumen, hogy egy másik hasonló terjedelmű könyv kiadását tette volna szükségessé. Reméljük, hogy e hiányosságok ellenére a könyvben szereplő 42 intézet munkája jól mutatja a felszabadulás óta elért hatalmas fejlődést, az áldozatokat és az eredményeket, s hogy évek folyamán hogyan sikerült kialakítani a megfelelő kutatógárdát. Itt szeretnénk még megjegyezni, hogy bár a könyvből kihagytunk néhány ipari kutatóintézetet, a kép teljessége kedvéért bemutatjuk a 4 közlekedési intézet munkáját és eredményeit, mivel úgy érezzük, hogy a két népgazdasági ág kutatómunkája egymástól nehezen választható el. A könyvben szereplő intézetek névsorának összeállításakor úgy igyekeztünk eljárni, hogy helyet kapjanak benne a Magyar Tudományos Akadémia felügyelete alatt álló, alapkutatással foglalkozó intézetek is, de a kisebb, népgazdasági szempontból talán nem annyira jelentékeny iparág szükségletét kielégítő intézetek, sőt néhány fejlesztő intézet is. Ez utóbbira azért volt hangsúlyozottan szükség, mert a kutatás és a fejlesztés nehezen választható szét egymástól, ez jól látható az intézetek munkájában is. A különböző nagyságrendű intézetek bemutatásával éppen az általános kép kialakítását szerettük volna elősegíteni. Olvasóink bizonyára némi aránytalanságot fognak majd felfedezni az egyes intézetekről írt oldalak számában, de magának az anyagnak a tartalmában, színvonalában is. Ez a könyv megszerkesztése idején sok gondot okozott, anélkül azonban, hogy akár számunkra is megnyugtató megoldást találtunk volna. Az oldalterjedelem megállapításakor sok más egyéb szempont mellett figyelembe kellett venni az adott intézet eredményeit, az adott iparág jelentőségét a népgazdaságon belül, az intézet nagyságát, lehetőségeit (és nehézségeit), eredményeinek bevezetett - ségét. Sokszor jelentős eredményeket is csak röviden lehetett' tárgyalni, mert e munka jellege nem engedte meg bizonyos, az átlagosnál sokkal nehezebben érthető problémák tárgyalását, másrészt sok évi kutatómunkával elért eredmények még nem érettek meg a publikálásra. E nehézségek felsorolásával mégcsak a problémák egy kisebb körét érintettük, de mindenesetre meg akartuk magyarázni, miért van aránytalanság az egyes intézetekről szóló fejezetek között. Ami a fejezetek színvonalát illeti, elég talán ha megemlítjük, hogy mindig is könnyebb volt közérthetően leírni egy-egy technológiai folyamatot, mint bemutatni néhány bonyolult kémiai megoldást. A könyv megírása során igyekeztünk tartózkodni a matematikai képletek és túlságosan komplikált folyamatok leírásától is, ami érthetőbbé tette ugyan a nem szakmabeliek számára a kérdést, nagyon sokszor azonban a színvonal rovására. Meg szeretnénk még jegyezni, hogy a könyv anyagát jórészt már megjelent publikációk alapján állítottuk össze, ezenkívül felhasználtuk még a rendelkezésünkre bocsátott zárójelentéseket, s természetesen értékes információkat kaptunk az intézetek igazgatóitól, és vezető munkatársaitól is. Segítségük, sokoldalú támogatásuk nélkül ez a könyv sohasem készülhetett volna el. Lényegében a velük való beszélgetés alapján állítottuk össze az egy-egy intézetről szóló anyagot, az intézetek bocsátották rendelkezésünkre a megfelelő leírásokat is, sőt a kész anyag átnézésével is 6
