Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Magyar Tudományos Akadémia intézetei
mátrix „bástyamozgással” zárt út keresésével addig javítható, amíg a szállítási összköltség a legkisebb értéket veszi fel. E feladatok gépi adattárolási igénye a szállítási helyek számától függően igen nagy lehet, de a költségmátrix önállóan kezelhető blokkokra bontható. A TEFU teherautófuvarozási programjának és a Vasúti Tudományos Kutatóintézet üres tehervagon szállítási feladatának megoldása milliós nagyságú forintmegtakarítást tett lehetővé. A számítások gépi ideje néhány óra volt csupán. Az első gyakorlati feladat, amelyen a kísérleti programot kipróbálták, a TEFU teherautóinak hét budapesti garázsból (feladóállomás) 31 munkahelyre (felvevőállomás) való kiküldésének optimalizálása volt. A feladatot utólag végezték el, és a gép által adott megoldást összevetették a ténylegesen végrehajtott menetekkel. Az eredmény kb. 30% megtakarítás volt. A számításra fordított gépi idő kb. másfél órát tett ki. Később 19G0 július elején ugyanennek a feladatnak egy 34x9-es változatát is megoldották, amelynek keretében már a július és augusztus hónapokban elvégzendő kocsikiküldéseket optimalizálták. A vállalat által készített kezdeti megoldáshoz képest a megtakarítás 35% volt. A második feladatot a Vasúti Tudományos Kutatóintézet részére oldották meg. Itt üres teherkocsikat (összesen kb. 3000) kellett elszállítani 27 olyan helyről, ahol fölösleg volt (feladóállomás) 14 olyan helyre, ahol a kocsikra szükség volt (felvevőállomás), az ország egész területén. Itt kb. 5% megtakarítást értek el a valóságban elvégzett szállításhoz képest, ami kb. 16 000 kocsikilométernek felel meg. Megoldottak ezenkívül négy kisebb — egy-egy vidéki igazgatóság teherkocsi-elosztását feldolgozó — feladatot is. A feladatokra fordított idő öt perc és két óra között változott, a kiinduló megoldástól függően (kiinduló megoldásnak nem a valóságban elvégzett programot használták fel). Ezeknél a feladatoknál szállítási költségként egyelőre az egyes állomások kilométer-távolságát használták fel. A vasúti gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az ily módon való számítás eredményei nem mindig adják meg a gyakorlatilag optimális megoldást, mert más szempontokat is figyelembe kell venni (pl. szintkülönbségek, vonóerő gazdaságos kihasználása, menetrendi tényezők, állomások és vonalak átbocsátó kapacitása stb.). Ezeknek a szempontoknak nagy részét vagy a szállítási költségekbe való beépítéssel, vagy a program megfelelő módosításával figyelembe lehet venni a továbbiakban. Az elvégzett országos teherkocsi-elosztási feladatnál ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével a megtakarítás 3,5—4% körül mozog. Két feladatot (41X 8, ill. 37 X 7) oldottak meg az Építésügyi Minisztérium részére a budapesti téglaszállítások optimalizálására vonatkozóan. Az eredeti szállítási program itt nem állt rendelkezésre, úgyhogy a megtakarítás mértékét nem tudták kiszámítani. Igen érdekesek voltak a sakktáblaszerű társadalmi termékmérleggel — más néven az ágazati kapcsolatok mérlegével — , ill. hasonló szerkezetű ágazati termékmérlegekkel kapcsolatos számítások, amelyek párhuzamosan folytak az Országos Tervhivatalban, a Közgazdaságtudományi Intézetben, a Központi Statisztikai Hivatalban és a Számítástechnikai Központban. Olyan módszert kerestek, amely nagyobb számú tervvariáns rövid idő alatti kiszámítására alkalmas. Az alapszámítás többnyire magasabb rendszámú mátrix invertálása, majd ennek különböző vektorokkal való szorzása. Az M-3 gépen az Országos Tervhivatal több 40-ed rendű, a Központi 78
