Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Magyar Tudományos Akadémia intézetei
Vizsgálták a készülék tányérperforáció-méretének hatását a habkolonna ellenállására azonos szabad felületű perforált tányérokkal, és megállapították, hogy a lyukátmérő függvényében 4—5 mm-nél helyi minimum alakul ki. Abszolút minimumot 6—7 mm-nél nagyobb átmérőjű lyukátmérővel észleltek. Ezekkel a vizsgálatokkal a helyes perforációméret kiválasztásához adtak támpontot. Megállapították végül, hogy hidrofobizált tányéron nagyobb folyadéktérfogat lazítható fel, mint hidrofobizálás nélkülin. Ha ugyanazt a folyadéktérfogatot habosítják, a hidrofobizált tányér alkalmazásával kisebb habellenállás alakul ki. Vizsgálták a keveredési és tartózkodási idő eloszlását hab kolonnában. Számították a habmagasság, az érintkezési felület, a keveredés és az anyagátadás változását a gázsebességgel, s megállapították, hogy az áramlási sebesség függvényében három szakasz különböztethető meg. Az elsőben a gáz buborékok alakjában áramlik át a folyadékon. Ebben a szakaszban a habmagasság, a felület és a keveredési, ill. anyagátadási tényező lineárisan nő a gázsebességgel. A második szakaszban a folyadékban csatornák keletkeznek, a gáz ezeken áramlik át és a keveredési, valamint átadási tényezők értéke csökken. A harmadik szakaszban, amelyet a hab kialakulása jellemez, a gázsebesség további fokozásával a két tényező ismét nő. Ezt a jobbára elméleti vizsgálatot kísérlettel is ellenőrizték, olyan mérési módszerrel, amely lehetővé tette a tartózkodási idő eloszlásának folyamatos felvételét. A csatornába foszforizotópot adagoltak és G—M-cső segítségével folyamatosan mérték az izotóp hígulását. Az Intézet foglalkozott sűrű szuszpenziók és pépek porlasztásos szárításával is. A kísérleteket félüzemi méretű készülékekben végezték. A cél az optimális méretviszonyok meghatározása volt. Vizsgálták a pép áramlási sebességének, a porlasztólevegő nyomásának és a kiáramlónyílások nagyságának, ill. alakjának hatását a keletkező diszperzióra, s megállapították, hogy a folyadékrés és légrés relatív helyzete jelentékenyen befolyásolja a porlasztási eredményt. A légnyomás növelése csökkenti a keletkező átlagos cseppméretet. Azonos légnyomáson kisebb légrés jobban porlaszt. Kisebb folyadékrés ugyancsak finomabb porlasztást eredményez. Vizsgálták a porladék száradását is és megállapították, hogy a porlasztásos szárító hatásfoka igen kedvező, fajlagos hőigénye 1100 kcal/kg víz. Foglalkoztak továbbá porózus kerámiai testek kromatográfiai tulajdonságaival, s kipróbálták azok alkalmasságát kromatográfiás elválasztások céljára. Ennek az eljárásnak egyik előnye, hogy a kromatogramok magas hőmérsékleten is kezelhetők. A kísérleteket a papírkromatográfiával analóg módon, a felszálló módszerrel égetett kőedény- és fajanszmasszákon, zsengéit porcelánon, durvakerámiai cikkeken stb. végezték. Kerámiai kromatogramokat lehetett előállítani szerves festékek, szervetlen sók, egyes szerves vegyületcsoportok adataival. A vegyipari anyag- és hőcserés folyamatokban sűrűn alkalmaznak kapillárisporózus testeket. Az ipar fejlesztése érdekében fontos a mechanikailag szilárd adszorbensek tulajdonságainak tanulmányozása. A szilikátalapú kerámiai testek ebbe a csoportba tartoznak és vegyi hatásoknak is ellenálló anyagok. Megállapították, hogy a kerámiai cserép oldószerigénye nagyobb a papírénál. A módszer érzékenysége 40—50 gamma, s alkalmas arra, hogy azonos oldószer, ill. adszorbátum alkalmazásával kerámiai cserepeket hasonlítsanak össze, és ebből a szerkezeti különbségekre következtethessenek. Az elvi kutatások technológiai alkalmazásai. Az Intézet foglalkozott számos, a vegyipar számára időszerű technológiai probléma megoldásával. E munka során igénybe vették azokat az elvi kutatási eredményeket is, amelyeket említettünk. 71
