Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)

A Magyar Tudományos Akadémia intézetei

A kísérleteket nyugvó és örvénylő rétegű készülékben az átütési koncentráció meg­határozásával, ellenáramú rendszerben pedig a végkoncentrációk folyamatos megál­lapításával végezték. A kísérleteket kiterjesztették a deszorpció vizsgálatára is. Az előbbiekben leírt vizsgálatokat állandó hőmérsékleten végezték, de folytak kísérletek olyan rendszerekkel is, amelyekben a hőmérséklet a szorpcióhő követ­keztében változott. Számos kísérlet alapján összefüggést állapítottak meg a kelet­kező hőmennyiség és a telítettség között. Elméleti vizsgálatot végeztek a szárítás folyamatának időbeli lefolyására vonat­kozóan kolloid kapilláris testekkel, elsősorban kerámiai nyersmasszákkal. Megálla­pították, hogy az anyag, ül. a massza zsugorodásának törvényei a száradás folya­mán mindeddig ismeretlenek, s nagyjából ugyanazt állapították meg a száradás állandó térfogaton lejátszódó szakaszának folyamataira is. Csak a harmadik szakasz, amelyben a test nedvességtartalmának távozását a nyílt pórusokban lejátszódó diffúzió idézi elő, tekinthető fizikaüag teljesen tisztázott folyamatnak. Foglalkoztak a nagy jelentőségű tűzálló szerkezeti anyag, a szilícium-karbid viselkedésével a füstgázok hatására. A kísérletekben változtatták az alkalmazott elektromos kemence munkaterének hőmérsékletét, a munkateret kitöltő gáz össze­tételét, és végül a hőn tartás idejét. Vizsgálták a szilícium-karbid kémiai és kristály­tani elváltozását, különös tekintettel a szilícium-karbid-fajta szerkezetére és megál­lapították, hogy redukáló kemence-atmoszférában már aránylag alacsony hőmér­sékleten (1200 Cc) keletkezhet kovasavból szilícium-karbid, ami a karbidtest szét­esését alacsonyabb hőmérsékleten is meggyorsítja. Részletesen tanulmányozták az ioncsere folyamatát kaolinokon. A vizsgálatot radioaktív jelzett ionok segítségével végezték el, s a felületi disszociáció mechaniz­musára vonatkozóan megállapították az Imre-féle adszorpciós fokozatok elméletének érvényességét. A sebességi görbék ui. egy alig mérhetően gyors és egy mérhető sebes­ségű folyamatot jellemeznek. Az említett elmélet sebességi egyen late az adszorpció kísérletileg ellenőrzött lefutását kielégítően írja le. Foglalkoztak végül diszperz rendszerek vizsgálatával is: pl. az aprítási fok és a kiindulási szemcsenagyság kapcsolatával rideg halmazok aprítása esetén. Az eddigi mérések azt látszanak bizonyítani, hogy adott, és anyagonként más és más kezdeti szemcsenagyság alatt az ún. Bittinger-törvény, amely az aprítási munka és a kelet­kezett hasadási feliüet szigorú arányosságát mondja ki, már nincsen érvényben. Részletesen vizsgálták az iparilag fontos zagyok és szuszpenziók viselkedését az ülepítés során. Kaolin, agyag, széniszap és kvarcliszt vizes szuszpenzióiból indul­tak ki. Változtatták a szuszpenzió töménységét, pH-ját, hőmérsékletét, ezenfelül vizsgálták a galvánáram és különböző elektrolitok jelenlétének hatását az ülepedés sebességére, ill. a kialakuló végső üledéktérfogatra. Lényegében azt állapították meg, hogy a döntő tényező a hidrogénion-koncentráció: a hőmérséklet csak annyiban befolyásolja a folyamat sebességét, amennyire a diszpergáló folyadék viszkozitását csökkenti. Galvánáram hatására sikerült az üledéket sűrű pép konzisztenciájává tömöríteni, de a folyamat áramigényessége miatt a módszer iparilag aligha használ­ható. A munka folyamán módszert dolgoztak ki szuszpenziók átlagos szemcse­nagyságának meghatározására elektroforetikus készülékben. Megkeresték továbbá azokat a fizikai összefüggéseket, amelyek az ülepedés sebességét leírják, és meg­adják a keletkező végső relatív üledéktérfogat nagyságát. Végül elméleti úton vizsgálták gáz és szemcsés halmaz közt lejátszódó átviteli folyamatok időbeli lefolyását egyszerűsített modellen. A nyert végképletek további egyszerűsítés után segítséget nyújtanak a reaktortervezéshez. GÜ

Next

/
Thumbnails
Contents