Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Magyar Tudományos Akadémia intézetei
— az alkalmazott mechanikában, a mechanikus, elektromechanikus és elektromos alkatrészek ajánlott-engedélyezett választékának kialakításában és napi szinten tartásában, a tipizálás, egységesítés, szabványosítás messzemenő megvalósításában ; — a rendszertechnikai, logikai, megbízhatósági tervezés tapasztalatainak kölcsönös cseréjében; — a fejlesztői, gyártói és felhasználói tevékenység tapasztalatainak, szükségleteinek és jövőre vonatkozó terveinek egyeztetésében; — a kutatási célkitűzések, éves távlati tervek rendszeres ismertetésében és egyeztetésében, ipart érdeklő témák esetén a specifikációk közös kialakítására vonatkozó lehetőségek megteremtésében, az ipar részéről a közös munkában való részvételre kijelölt szakemberek fogadásában. A műszerkutatás területén az együttműködés ciklikus jellegű, leghatékonyabb formája—-feltéve, hogy ennek lehetősége adva van—-a fejlesztő és gyártásbevezető tevékenység során megvalósuló, tartós, közös munka. A műszerfejlesztésben az együttműködés célja, hogy olyan típusok kidolgozásába, amelyekből nagyobb mennyiségi igény várható, már a munka kezdeti stádiumában bevonhassák az ipar kiküldött szakembereit. Ezek a szakemberek a műszerek kialakításában való közvetlen részvételükkel biztosíthatják az ipari sorozatgyártás követelményeinek messzemenő megvalósítását már a laboratóriumi minta készítésének fázisában, amely egyben az ipari átadás alapja. Az intézet fejlődése során 1955 és I960 között számos sugárveszélyes munkahely létesült. A sugárvédelmi ellenőrzés megerősítésére 19G0-ban szükségessé vált a Sugárvédelmi Osztály létrehozása. Az Osztály kettős feladatot lát el: a sugárveszélyes munkák ellenőrzését és a felmerült tudományos problémák megoldását. A sugárvédelmi ellenőrzés (szolgálat) magába foglalja a személyi sugárvédelmi ellenőrzést, a munkahelyi ellenőrzést, a területi ellenőrzést, az izotóp-nyilvántartást és -raktározást, az aktív hulladék kezelést és az adminisztratív ellenőrzést. Nézzük először a személyi ellenőrzést. Rendszeresen végzik a sugárveszélyes munkahelyeken dolgozók személyi dozimetriáját. A gamma-sugárzás besugárzási dózisának gyors ellenőrzésére kondenzátorkamrákat (zsebdózismérő), a havi béta-, gamma és termikus neutron dózis mérésére filmdozimétereket használnak. Az egyéni béta-dózismérés pontosságának fokozására abszolút béta-dózismérőt (extrapolációs ionizációs kamrát) készítettek. A személyi ellenőrzés kiterjed a radioaktív jód gyártásával foglalkozók inkorporált dózisának meghatározására, és a hasadási termékekkel dolgozók vizeletaktivitásának vizsgálatára. A munkehelyi ellenőrzésre létrehozták a munkahelyi sugárvédelmi felelősök hálózatát. A rendszeres napi ellenőrzést az egyes laboratóriumokban a sugárvédelmi felelősök végzik, s hetenként megküldik a szolgálatnak a mérési jegyzőkönyv másolatát. A sugárvédelmi szolgálat ügyeletese kérésre (baleset, vitás ügyek stb.) hiteles műszerekkel a helyszínen azonnal segítséget nyújt az érintett munkahelynek. A szolgálat fontos tevékenysége a munkahelyek szúrópróbaszerű ellenőrzése. A munkahelyi ellenőrzés keretében a laboratóriumok sugárzási szintjét, levegőjének aktivitását, a felületről vett dörzs- és kaparékmintákat vizsgálják. Az aktív munkahelyeken végzett méréseken kívül rendszeresen ellenőrzik a nem sugárveszélyes munkahelyeket is. A munkahelyi ellenőrzés módszereinek fejlesztése kapcsán kidolgoztak egy telepes és precíziós, hálózati y-átlagenergia mérő műszert. A felületi szennyezettséget mérő műszerek hitelesítését uránstandard készítésével oldották meg. 56
