Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium intézetei
statisztikai számítást végeztek, és így sikerült meghatározni a hazánkban régebben alkalmazott védő eljárások révén elért átlagos élettartamértékeket. A hírközlő kábelekhez jelentős mennyiségű import színesfémet használnak fel. A kábelköpenyek főleg ólomból készülnek, ami világviszonylatban is mind nehezebben beszerezhető hiánycikk. A fejlődés iránya e téren a műanyagoknak mind nagyobb mértékű felhasználása. De nem minden műanyag fajta alkalmas kábelburkolatok céljaira. A kezdetben készített műanyag köpenyű kábelek rövid idő alatt meghibásodtak. Ezért megvizsgálták a leggyakrabban használt különböző összetételű PVC-mintákat, melyek azok, amelyek idő előtt megöregednek és melyek időállók. Gyorsított és természetes öregítő eljárások alapján állapították és állapítják meg a jobb minőségeket. Ezekkel az anyagokkal már eddig is sikerült az ilyen kábelek élettartamát többszörösére növelni. A kábeliparban használatos másik típusú műanyagnak — a polietilénnek — vizsgálatára olyan eljárást honosítottak meg, amellyel a meglevő polietilén-készletek ellenőrizhetők és a nem megfelelő kizárható a gyártásból. A népgazdaságot így preventív módon védték meg a károsodástól. A híradástechnikában használatos nagyszámú jelfogó hibátlan működését nagymértékben befolyásolja a környezetben keletkező különféle gőzök vagy gázok káros hatása. Elsősorban a jelfogókban felhasznált érintkező-anyagokat érinti ez a kérdés. Az ez irányú vizsgálatokat megkönnyíti a Szovjetunióból beszerzett színképelemző berendezés. A csupasz légvezetékek viselkedését is figyelemmel kísérik. Kiderült, hogy egyes iparvidékeken (pl. Diósgyőr) az alumíniumból készült csupasz vezetékek hosszabb élettartamúak, mint a bronzból vagy vasból készültek. Ennek oka, hogy az ilyen vidékek kéntartalmú gázokkal erősen szennyezett levegője sokkal erősebben támadja a vas- vagy bronzvezetékeket, mint az alumíniumot. E megállapítások alapján a posta Diósgyőr vidékén alumíniumra cseréli ki a légvezetékeket. Jelentős feladata az Intézetnek a tranzisztoros átviteltechnikai berendezések fejlesztése, hogy az állandó kiszolgáló személyzetet és felügyeletet igénylő nagy áramfogyasztású és nagy terjedelmű berendezések kiküszöbölhetők legyenek. 1962- ben elkészült egy 60 távbeszélőcsatorna átvitelére alkalmas, távolról táplált, tehát felügyeletet nem igénylő erősítőtípus, amelyet a magyar ipar (BHG) gyárt majd belföldi használatra és exportra. Elkészült ezenkívül postai használatra a 60 csatornás tranzisztoros erősítő földhálózati típus. Mindezeken kívül az Intézetnek vannak bizonyos vizsgálati jellegű feladatai is, amelyeket rendszerint postai üzemek, esetleg külső szervek igényelnek, mert nincs megfelelő mérőberendezésük. Ilyen volt pl. a BHG-ben gyártott új 200 ívpontos távbeszélőközponti keresőgép vizsgálata; az ipar által kifejlesztett és kísérleti üzemben levő távválasztó berendezések vizsgálata; a kabhegyi TV-adó minőségi vizsgálata; a keleti 3 csatornás mikrohullámú berendezés vizsgálata; a Rézhengerművek által előállított rézborítású acélhuzal minőségi vizsgálata; alumínium hegesztőpatronok vizsgálata stb. Az Intézet munkáinak és eredményeinek rövid összefoglalása után nézzünk meg néhány olyan témát is, amelyek kutatása folyamatban van, ill. amelyek meghatározzák az Intézet további munkáját. A tranzisztoros átviteltechnikái berendezések fejlesztése terén az 1963—64. évben további szélessávú vivőfrekvenciás erősítőket fejleszt ki az Intézet, hogy a távkábelhálózaton új sokcsatornás (24—60—120) berendezéseket lehessen üzembe helyezni. Ezzel jelentős mértékben javul a hálózat kihasználása. Folyik a zajra és áthallásra kevéssé érzékeny rövid távú vivőfrekvenciás rendszer kifejlesztése, amely Magyarországon eddig nem alkalmazott, teljesen 390
