Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium intézetei
nehéz, mert kutatási területe igen szerteágazó. Ezért az eredményekről csak röviden, s csak a lényeget érintve írtunk. Szólnunk kell azonban néhány szót az Intézet távlati feladatairól is. A távlati tervek szerint Magyarországon a szilikátkémiai és építőanyagipari kutatómunkák főképpen arra irányulnak, hogy könnyebb építőanyagok gyártásával és felhasználásával olcsóbbá és gyorsabbá tegyék az építkezéseket, jobb minőségű hatékony építőanyagokat vezessenek be az építészetbe az épületek minőségének megjavítására; a nyersanyagbázis szélesebb alapokra helyezésével, azaz az ipari hulladékanyagok és melléktermékek felhasználásával, hazai nyersanyagok felkutatásával és feldolgozásával pótolják az átmenetileg hiányzó építőanyagokat; energiatakarékos technológiák kidolgozásával és bevezetésével segítsenek az átmeneti energiahiányon; a gépesítés és automatizálás bevezetésével növeljék a termelékenységet és lehetőség szerint csökkentségk a nehéz fizikai munkát az építő- és építőanyagiparban. Az Epítőanyagipari Központi Kutatóintézet munkáját nemcsak hazánkban, hanem külföldön is elismerik. Ezt mutatják az Intézet nemzetközi kapcsolatai s egyes eredményeinek átvétele. A következő ötéves tervekben a magyar építőiparra az eddiginél is nagyobb feladat vár. Ezek a feladatok csak akkor oldhatók meg, ha az építőanyagipar is biztosítja a tervek teljesítésének feltételeit. Ebben a munkában nagy feladat hárul az Epítőanyagipari Központi Kutatóintézetre is. Forrásmunkák: Dr. Reichard E.: Epítőanyagipari Kutatás Magyarországon Bretz Gy.: Az Epítőanyagipari Központi Kutatóintézet 10 éve A KÖZLEKEDÉS- ÉS POSTAÜGYI MINISZTÉRIUM INTÉZETEI A UTÓK0ZLE KE ÜÉSI TUDO MÁNYOS K UTATÓINTÉZET Igaz ugyan, hogy az Autóközlekedési Tudományos Kutatóintézet csak 1952-ben alakult meg, az Intézetnek mégsem kellett minden munkát elölről kezdenie, mert bizonyos szervezett kutatómunka már az Intézet felállítását megelőző időkben is folyt. Az Országos Automobil Kísérleti Állomás ugyanis már 1938-ban megalakult, feladata az alapítólevél szerint az volt, hogy a hatóságok és a magánosok kívánságára a gépjármű-közlekedéssel kapcsolatos tudományos és gyakorlati műszaki kérdésekben hivatalos véleményt nyilvánítson. Feladatköre felölelte mindazokat a kérdéseket, ametyek egy kapitalista ország autóközlekedésében tudományos és kísérleti szinten az akkori viszonyok között felmerülhettek. Természetesen, abban az időben nem vetődhetett fel számos olyan tudományos probléma, elsősorban üzemeltetési, méginkább szállításszervezési kérdés, amelyeket a szocialista nagyüzemi autóközlekedésnek meg kell oldania. Az Állomás műszaki berendezései és helyiségei a háborús események következtében jórészt tönkrementek, ezért munkája egészen 1949-ig lényegében szüntelt. Ekkor a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium elrendelte az Állomás fejlesztését, s létszáma is ugrásszerűen nőtt. Az Országos Automobil Kísérleti Állomást 1952-ben szervezték át kutatóintézetté. Az Autóközlekedési Tudományos Kutatóintézet tevékenységi köre a kísérleti állomáséhoz képest bővült azáltal, hogy tudományos osz-366
