Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
Az Építésügyi Minisztérium intézetei
vörös égők kidolgozását tették lehetővé, és a bevált prototípus alapján az égők nullszériájának legyártásához vezettek. Az 1955. és 1959. évek közötti időszakban vizsgált elméleti kérdések közül csak egyet említünk. A héj szerkezetek egyre gyakoribb alkalmazása szükségessé tette azok méretezésének olyan mértékű egyszerűsítését, hogy tervezésük ne legyen bonyolultabb és hosszadalmasabb a szokásos szerkezetek tervezésénél. E célból olyan méretezési eljárásokat dolgozott ld az Intézet, amelyek szerint a szigorú elmélet alapján való méretezés módjának leegyszerűsítésével, megfelelő függvénytáblázatok segítségével a pontosság csökkentése nélkül rendkívül egyszerűvé válik a méretezés. Az előadottak után a következőkben világítunk rá az Intézet legutóbbi éveinek munkásságára és eredményeire. Ebben az időben az Intézet továbbfejlesztése mellett — így az ÉTÉGI átszervezése folytán létesített építéstechnikai és a továbbfejlesztett minőségvizsgáló tagozatok révén —, bővült az ÉTI munkaterülete, dolgozóinak létszáma elérte az ötszázat, egyben fokozódott az intézeti kutatómunka tervszerűsége. Az Intézet 19b 1. évi tervének összeállítása során a korszerű építési módok komplex kutatásaira helyezte a fősúlyt, 1962. évtől kezdve azonban kutatási tevékenységét már az Építésügyi Minisztérium kutatóintézeteinek és kutatással foglalkozó intézményeinek közös terve alapján végezte. Az Intézet elsősorban az új építési módok, a panelos, dobozos építési módok hazai viszonyokhoz legjobban alkalmazkodó részletmegoldásainak, továbbá teljes födémszerkezeteknek kutatásait, a nyílászáró szerkezetek kialakítása terén mutatkozó hiányosságok felszámolását, az épületgépészeti és szakipari munkák kivitelezésének meggyorsítását, az építéstechnológiák és építőipari gépek fejlesztését tartotta szem előtt, és a munkahelyi munkák minőségének a megjavítása érdekében új, ill. korszerűsített anyag- és szerkezetvizsgálati módszerek kialakítását tartotta szükségesnek. Az Intézetnek a közép- és nagyblokkos építési mód hazai bevezetésére irányuló tevékenysége eredményekhez vezetett. így blokkos építési móddal az 1961. és 1962. évek folyamán mintegy 8000 lakás épült, és a blokkokat az ország 12 különböző városában gyártották kohósalakbetonból, salakbetonból és téglából, miután ez utóbbira kidolgozták az előrefalazott téglablokkok gyártás- és építéstechnológiáját is. A nagy elemes lakóházépítés fejlesztése és tömeges elterjesztése érdekében az Intézet 1961. év folyamán eredményes elméleti és gyakorlati kutatást folytatott. A legkülönbözőbb vizsgálatokra került sor, amelyek folyamán építészeti, ill. szerkezeti vonatkozásban tisztázódtak az egyes szerkezeti elemekhez felhasználható anyagösszetételek szilárdsági és technológiai elvei. A kísérletek során a betontechnológiái és gyártástechnológiai szempontok figyelembe vétele mellett az egyes szerkezeteket hő- és hangtechnikai vonatkozásban is vizsgálták, továbbá kiterjedtek a vizsgálatoka különféle épületgépészeti megoldásokra is. Javaslatot dolgozott ki az Intézet a nagy elemű választófalak szerkezeti megoldására, ill. az ipari kísérletek kiszélesítésére, és befejezte a nagy elemes szerkezeti csomópontok kialakításával kapcsolatos elméleti vizsgálatokat. Mindezek eredményeképpen a panelos építési mód szerkezeteire és technológiájára vonatkozóan egyaránt részletes összefoglaló jelentés készült: „A panelos építési mód szerkezetei és technológiája” címmel, amely a panelos építési mód bevezetésének kétütemű megvalósítását javasolja. Az öntöttfalas építési mód hazai tömeges bevezetése érdekében az Intézet a 43. sz. ÁÉV bevonásával pneumatikus betonszállítást valósított meg, és kidolgozta a budapesti Arpád-híd pesti hídfőjénél épített kilencemeletes, majd azt követően más öntöttházak részére a betonösszetételi, ill. betontechnológiái előírást, amit a továbbiakban az öntött építési mód ideiglenes műszaki előírás tervezete követett. 356
