Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
Az Élelmezésügyi Minisztérium intézetei
— a megnövekedett amiiá zakti vitás a keményítőt fokozottabb mértékben bontja le dextrinre és cukorra. Ennek eredményeként a termék jól színesedik; — a penészenzim alkalmazásakor az élesztőmennyiség változatlan megtartásával lerövidül a gyártási idő, vágj' a szokásos gyártási idő változatlan megtartása esetében csökken az élesztőfelhasználás. A vizsgálati módszerek és a minősítés céljaira használható műszerek kialakításában is jó eredményeket ért el az Intézet. Megemlíthető pl. a fernientométer elnevezésű sütőipari célokat szolgáló műszer létrehozása vagy a vízfelvevő képesség egyszerű mérésére centrifugás eljárás kidolgozása. Xézzük röviden ez utóbbit. A nagyüzemi termelés egyik alapvető feltétele a liszt vízfelvevő képességének ismerete. Meghatározására több műszer terjedt el (farinográf, alveográf, panetrométer stb.), ezek egy része azonban csak nagy anyagi áldozatok árán és nehezen szerezhető be. Meghatározható a vízfelvevő képesség különböző vízmennyiséggel végzett sorozatsütéssel is, azonban ez az eljárás hosszadalmas. Ezért kísérleteket végeztek a búzaliszt vízfelvevő képességének centrifugálással való meghatározására, hazai gyártású és olcsón beszerezhető műszerrel. A kísérletek azt bizonyítják, hogy ezzel a műszerrel is meghatározható a nem túl magas kiőrlésű búzalisztek vízfelvevő képessége. Előnye pedig az, hogy az egyszerű vizsgálat a tej zsírtartalom meghatározásához szükséges készülékben elvégezhető; a vízfelvevő képesség egy méréssel meghatározható, mert a feleslegben adott vízmennyiségből minden liszt a tulajdonságainak megfelelő mennyiségben köt meg az üledékben: egyszerre több párhuzamos mérés végezhető; pontossága technológiai szempontból kielégítő, s nem közömbös az sem, hogy a vizsgálatot eg}' betanított laboráns is elvégezheti. A Technológiai Osztály alapkutatás jellegű témákkal is foglalkozik. Ezek közül az aszkorbinsav lisztjavító szerként való használatának és a kenyér tartósításának kidolgozása említendő meg. A Technológiai Osztály a kutatómunkán kívül minősítési feladatokat is ellátott az Iparági Laboratórium megalakulásáig. Ennek során dolgozták ki a sütőipari laboratóriumokban használatos vizsgálati módszerkönyvet is. Az Intézet kutatói eredményeikről évente egyszer kutatási közleményekben számolnak be. E kiadvány iránt a külföldi társintézményekben érdeklődés tapasztalható. Az Intézet nemzetközi kapcsolatai egyébként is jók. Részt vesz a szakterület nemzetközi szövetségének (Internationale Gesellschaft für Getreidechemie) munkájában is. Bár az Intézet — mint említettük — a kisebb kutatóintézetek közé tartozik, mégis egészen 1904 elejéig három részre tagozottan, egymástól távoleső munkahelyeken tevékenykedett. Ez a megosztottság sok nehézséggel járt, amelyet az új székház elkészülése oldott meg. Itt már elegendő laboratórium és műhely volt ahhoz, hogy a kutató és kísérleti tevékenységet zavartalanul folytathassák. A székház építészeti megoldása é3 berendezése korszerű, s nyugodtan mondhatjuk, hogy Európa egyik legjobban felszerelt sütőipari kutatóintézete. Az Intézet feladata a jövőben is a sütőipar fejlesztésének műszaki és technológiai megalapozása lesz. Ennek érdekében mind tökéletesebb és mind jobban automatizált termelőegységeket, vonalakat igyekeznek létrehozni. A technológia fejlesztésével pedig azt kívánják elérni, hogy egyszerűbben, olcsóbban, de kifogástalan minőségben állíthassa elő termékeit a sütőipar. 343
