Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
Az Élelmezésügyi Minisztérium intézetei
SÜTŐIPARI KUTATÓINTÉZET A gabonakémia és a sütőipar azok közé a tudomány-, ill. iparágak közé tartozik, amelynek bizonyos hagyományai vannak még a felszabadulás előtti időkből. Még egy-egy kiemelkedő egyéniséggel is találkozunk, így pl. Kosutány Tamás és Hanl'óczy ■Jenő nevét világszerte ismerik. A gabonakémiával kapcsolatos kutat ómunka először a Kémiai Intézetben, majd az 1930-as években alapított Gabona- és Lisztkísérleti Állomáson folyt. A felszabadulás után a Gabona- és Lisztkísérleti Állomás a Földművelésügyi Minisztérium hatásköréből a Könnyűipari, majd az Élelmiszeripari Minisztériumhoz került. Mezőgazdasági és elméleti kémiai feladatai mellé ipari kutatással kapcsolatos témákat is kapott, és így a malom- és sütőipar ipari kutatóintézetévé vált. Mivel ezeknek az iparágaknak a fejlődése az 50-es évek második felében meggyorsult, az ezzel kapcsolatosan megnövekedett kutatási feladatokat az Országos Gabona- és Lisztkísérleti Intézet már nem tudta ellátni. Ezért 1959. július 1-én az Intézetet kettéosztották és önálló malomipari, valamint sütőipari kutatóintézetet hoztak létre. Az intézet ekkor a Sütő- és Tésztaipari Kísérleti Intézet nevet kapta, amely 1963 januárjában a tésztaipar kiválása után Sütőipari Kutatóintézetre változott. A Sütőipari Kutatóintézet a kisebb intézetek közé tartozik és szervezetileg két részre, a műszaki és technológiai osztályra tagozódik. Ezenkívül azonban közgazdasági kutatócsoportja és műszaki dokumentációs részlege is van. A Műszaki Osztály feladata sütőipari gépek és berendezések kialakítása. Az Osztály kutatói végzik a tervezési és szerkesztési munkát, továbbá irányítják a kísérleti tevékenységhez szükséges modellek készítését. A kivitelezőműhely a kísérleti berendezések, modellek készítéséhez kellő felszereléssel, szerszámgépekkel rendelkezik. A Műszaki Osztályon belül automatizáeiós részleg is működik, amely a vezérlés- és szabályozástechnikai problémák megoldásával foglalkozik. A Műszaki Osztály eredményei között a folytonos kenyértészta-készítő berendezés kidolgozása a legfontosabb. Ez az automatizált gépkomplexum folytonosan állít elő érett, a hazai igényeknek megfelelő búzatésztát. Ez a termelővonal több egységből áll, nevezetesen a nyersanyag-adagolókból (lisztadagoló, vízadagoló, sóoldat-adagoló, élesztőszuszpenzió-adagoló, kovászadagoló), a folytonos kovászolóból és a folytonos dagasztógépből. E berendezéssel lehetővé válik az egyenletes érettségi! kovász folytonos előállítása és így mód nyílik arra, hogy a kenyér minősége azonos üszt feldolgozása esetén állandó legyen. A berendezés használata megszünteti a nehéz fizikai munkát, helyszükséglete is sokkal kisebb, ezért akár új kényérgyárak létesítésénél, akár a régiek rekonstrukciójánál jelentékeny megtakarítást jelent. E berendezések eg}* része olyan megoldásokat is tartalmaz, amely nemzetközi viszonylatban is új, ezért ezekre az Intézet szabadalmi oltalmat kapott. L gyancsak az Intézet kutatói dolgozták ki a nagyüzemi sóoldó és tisztító berendezést. Ásót 7250 liter hasznos térfogatú, hengeres tartályban oldják és ülepítik. Ez a sóoldó tartály vasbetonból készült és belső felületét üvegcsempe borítja. A csempék fugáit sóálló gitt tölti ki. Az oldat elkészítéséhez szükséges vizet 258 1 min teljesítményű vízvezetékből juttatják a tartályba. Egy-egy adag oldathoz 6450 liter vizet használnak fel, amaly az említett vízbevezetés szelepének megnyitásával 25 perc alatt kiereszthető. A tartály vízzel való feltöltése után megindítják a keverőberendezést, amely mozgásba hozza az egész folyadéktömeget. A keverőt percenként 960 ford illatú 5 lóerős motor hajtja. A keverést a motor meghosszabbított tengelyére erősített csavarlapát végzi, amely a cső alsó részén felszívja, felső részén 341
