Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
Az Élelmezésügyi Minisztérium intézetei
sának a sörárpa malátázási veszteségeit csökkentő módszer kidolgozásával is. Az árpa csírázása ionizáló sugárzással úgy befolyásolható, hogy a maláta minőségének romlása nélkül tetemes hozamnövekedés érhető el. Érdekes eredmények születtek az Intézet sugárlaboratóriumában a sugárzásos tartósítással kapcsolatos mikrobiológiai alapkutatások, a mikroorganizmusok sugárkárosodásában is. Az élelmiszerek ionizáló sugárzásos tartósítása hazánkban még csak a laboratóriumi kísérletek keretei között mozog. A hazai élelmiszeripari kutatóhálózatban a sugárenergiák élelmiszeripari alkalmazásával csak a Központi Élelmiszeripari Kutatóintézet foglalkozik. A lehetőségek azonban sokat ígérőek, és a jelenleg sok tekintetben perspektivikusnak tűnő kutatások minden bizonnyal közelebb hozzák nálunk is az eljárások gyakorlati megvalósítását. Erre mutat, hogy a nagy kutatási apparátussal dolgozó, legfejlettebb országokban már számos alkalmazási lehetőség a nagyüzemi megvalósítás küszöbén áll. és egy átmeneti megtorpanás után fokozatosan egyre újabb élelmiszerek (burgonya, gabona, bacon) besugárzásos kezelését engedélyezik egészségügyi szempontból is. A hőkezeléses konzerválás során a vitaminok jelentős része veszendőbe megy, és a hőtűrő mikroorganizmusok elpusztításához szükséges erős hőbehatás az élelmiszer színanyagait, aromáját is károsíthatja. Az egész világon sokat foglalkoznak olyan új, az egészségre nem ártalmas tartósítószerek keresésével, amelyekkel a hőkezelést helyettesíteni vág}’ legalábbis a sterilezéshez szükséges hőmérsékletet csökkenteni lehet. Ilyen új tartósítószerek sorában antibiotikumokat is találunk. A tartósítóipari felhasználásra azonban a romlást okozó mikroorganizmusokat elpusztító antibiotikumok közül is csak a gyógyászatban nem alkalmazottak jöhetnek szóba, vagy azok, amelyek tartósító hatásuk kifejtése után, az élelmiszerek fogyasztása előtti siitése-főzése során elbomlanak (pl. aureomicin, terramicin, nisztatin). így nem kell attól tartani, ami pl. az első nagyhatású antibiotikumnál, a penicillinnél is bekövetkezett: a kórokozók fokozatosan „hozzászoktak”, rezisztenciájuk a penicillinnel szemben megnövekedett. A hazai vizsgálatok szerint a Streptococcus lactis törzsek által termelt nizin nevű antibiotikum alkalmazásával nagymértékben csökkenthető pl. a zöldborsókonzervek gyártása során a sterilezés hőmérséklete vagy ideje, tehát a nyersanyag „hő-igénybevétele”. A laboratóriumi kísérleteket üzemi méretűek is követték, és ezek során az eljárás ipari bevezetésére alkalmasnak bizonyult. Könnyen belátható, hogy az élelmiszeripari üzemeket igen közelről érdeklik a vízgazdálkodással és a szennyvízproblémával kapcsolatos kutatások már csak azért is, mert az ipar fejlődésével kapcsolatban hazánkban is — mint minden iparosodó országban — felmerültek bizonj^os nehézségek. Az Intézet ezért témái közé iktatta az élelmiszeripari üzemek vízgazdálkodási és szennyvízproblémáinak tanulmányozását. Jelenleg konzerv- és tejipari üzemek vízgazdálkodási kérdéseinek, továbbá szennyvizeinek mennyiségi és minőségi vizsgálata folyik azzal a céllal, hogy javaslatokat tehessenek az egyes üzemek vízgazdálkodásának javítására, a szennyvizek mennyiségének és szennyezettségének csökkentésére, ill. a szennyvizek legmegfelelőbb tisztítási technológiájára. Mind a konzervgyártás, mind a tejfeldolgozás vízigényes. A felhasznált víz nagy részének ivóvíz minőségűnek kell lennie, tekintettel arra, hogy élelmiszerrel kerül vagy kerülhet közvetlen érintkezésbe. A megfelelő mennyiségű és minőségű víz biztosítása sok üzemben nehézségekbe ütközik, a vízhiány a termelésben zavarokat okoz, megakadályozza a termelés növelését. Ilyen esetekben az üzem vízgazdálkodásának felülvizsgálata, majd az ezt követően megtett, vízfelhasználást csökkentő intézkedések (mint pl. hűtővizek és technológiai vizek újrafelhasználása, kevésbé vízigényes technológiák bevezetése, 330
